Egy új matematikai modell szerint még egy olyan jövőben sem élhetnénk örökké, amelyben az orvostudomány képes lenne megszüntetni az öregedés valamennyi ismert okát. Az emberi sejtekben folyamatosan felhalmozódó véletlenszerű DNS-mutatációk önmagukban is határt szabnának az élettartamnak, amely a kutatók számításai alapján a legtöbb embernél nagyjából 150 és 190 év között alakulhatna. A Skolkovói Tudományos és Technológiai Intézet kutatói azt vizsgálták meg, mi történne, ha az életkorral összefüggő betegségeket és az öregedés többi mechanizmusát teljesen sikerülne kiküszöbölni. A modellben így nem szerepelt többek között a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri problémák vagy a demencia közvetlen hatása, kizárólag a testi sejtekben kialakuló, úgynevezett szomatikus mutációk következményeit vették figyelembe.
Ilyen genetikai hibák az életünk során folyamatosan keletkeznek. A szervezet képes kijavítani a DNS sérüléseinek jelentős részét, ez a rendszer azonban nem tökéletes, ezért a mutációk száma az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik. Többségük ártalmatlan, bizonyos változások azonban betegségekhez vezethetnek, vagy ronthatják a sejtek működését. A különböző feltételezésekkel elvégzett számítások 146 és 194 év közötti medián élettartamot eredményeztek, az egyik központi modell pedig körülbelül 156 évet jelölt meg. Ez nem azt jelenti, hogy a kutatók szerint hamarosan 150 évig élhetünk, és nem is konkrét előrejelzés a jövőre nézve. A számítás egy elméleti felső határt próbál meghatározni arra az esetre, ha a mutációkon kívül az öregedés minden más akadályát sikerülne leküzdeni.
A modell alapján különösen az agy és a szív sejtjei jelenthetnek problémát. A bőrben és a májban található sejtek rendszeresen megújulnak, az idegsejtek és a szívizomsejtek jelentős része azonban hosszú ideig, akár egy teljes életen át megmarad. Emiatt ezekben több genetikai hiba halmozódhat fel, miközben a szervezet csak korlátozottan képes pótolni őket. A kutatók hangsúlyozták, hogy eredményük matematikai becslés, nem pedig embereken végzett kísérlet bizonyítéka. A tanulmányból az is következik, hogy a szomatikus mutációk önmagukban valószínűleg nem magyarázzák a jelenleg tapasztalható öregedést, hiszen az emberek átlagos élettartama jóval elmarad a modellben kapott értékektől. A valódi öregedésben egyszerre több biológiai folyamat játszhat szerepet.
A kutatás elsősorban egy új módszert kínál az öregedés különböző mechanizmusainak számszerű vizsgálatához. A modell később más tényezőkkel is kiegészíthető lehet, így pontosabban megmutathatja, mely folyamatok korlátozzák leginkább az emberi életet, és melyeket lenne érdemes elsőként célba venni az öregedést lassító kezelésekkel. A tanulmány az npj Aging című tudományos folyóiratban jelent meg.
