Hihetetlennek tűnő történet járja be az internetet, mely szerint egy kanadai művész kiejtette iPhone 17 Próját egy kisrepülőből több mint 3600 láb (nagyjából 1100 méter) magasságban, a készülék pedig a zuhanás után gyakorlatilag sértetlen állapotban került elő. Heather Cline egy vegyes technikával dolgozó képzőművész, aki rendszeresen repül férjével, Daviddel, hogy madártávlatból merítsen ihletet a kanadai tájat ábrázoló alkotásaihoz. Egy Regina környéki repülés során új iPhone 17 Prójával szeretett volna fotókat készíteni, bár férje már előre aggódott amiatt, hogy a telefonhoz rendelt markolat még nem érkezett meg.
Mivel a kiegészítő hiányzott, Heather egy nyakba akasztható tokot használt. Fotózás közben azonban a készülék rossz szögben került a menetszélbe, amely egyszerűen kirántotta a tokból, és több mint 1100 méteres magasságból a föld felé sodorta. A pánik helyett gyors cselekvés következett. David azt javasolta, hogy a Lokátor (Find My) szolgáltatás segítségével próbálják meghatározni a telefon helyzetét. Miután leszálltak, a kapott pozíció alapján elindultak megkeresni a készüléket.
A keresés meglepően rövidre sikerült. Az iPhone egy repceföld közepén feküdt, kijelzővel felfelé, és Heather elmondása szerint szinte makulátlan állapotban várta, hogy felvegyék. A művész arra számított, hogy a készülék a földbe fúródva, darabokra törve hever majd valahol, ehelyett egyszerűen ott feküdt néhány repceszál mellett, mintha csak letették volna. A történtek után nevetve megjegyezte, hogy legközelebb sokkal alaposabban rögzíti a telefonját, férje pedig viccesen azt javasolta, akár a kezéhez is köthetnék.
Bár első hallásra szinte lehetetlennek tűnik, hogy egy okostelefon túléljen egy ekkora zuhanást, a szakértők szerint a jelenségnek komoly fizikai magyarázata van. A hosszú esés során egy lapos tárgy - például egy okostelefon - viszonylag gyorsan stabilizálódik, és jellemzően a kijelzőjével vagy hátlapjával párhuzamosan kezd zuhanni. Ez jelentősen megnöveli a légellenállást, így a készülék végsebessége jóval alacsonyabb lesz annál, mint amit sokan gondolnának.
Legalább ennyire fontos az is, hogy ilyen helyzetben a telefon többnyire a hátlapjára vagy a kijelzőjére érkezik, így az ütközés ereje nagy felületen oszlik el. Rövid, például egy-másfél méteres eséseknél viszont nincs ideje stabilizálódni, ezért könnyen az egyik sarkára vagy élére csapódik, ami sokkal nagyobb terhelést jelent a szerkezet számára.
A becsapódás helyszíne szintén kulcsszerepet játszik. A beton vagy az aszfalt szinte azonnal megállítja a készüléket, így az ütközés energiája rendkívül rövid idő alatt adódik át. A puhább talaj, a fű vagy - mint ebben az esetben - egy repceföld ezzel szemben elnyeli az energia egy részét, jelentősen csökkentve a telefonra ható csúcsterhelést.
A szakértők szerint egy okostelefon nagyjából 100 méter zuhanás után már eléri azt a maximális esési sebességet, amelyet a légellenállás mellett képes felvenni, így egy ennél jóval magasabbról történő esés nem feltétlenül jelent arányosan nagyobb becsapódási energiát. Ha ehhez kedvező becsapódási szög és puha talaj társul, akkor még egy több mint egy kilométeres zuhanás is végződhet meglepően szerencsésen.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az iPhone-ok elpusztíthatatlanok lennének. Az Apple komoly mérnöki munkát fektet a készülékek strapabíróságába, de az ilyen történetekben a fizika és a szerencse legalább akkora szerepet játszik, mint maga a telefon kialakítása. Éppen ezért továbbra sem érdemes repülőből tesztelni, mit bír egy okostelefon.
