Bár az ASUS gamereknek szánt Republic of Gamers, azaz ROG almárkáját elsősorban a PC-vel azonosítjuk, mint videójátékos platformmal, az utóbbi időben egyre látványosabban építi jelenlétét a konzolos és handheld szegmensben, ami a ROG Xbox Ally széria érkezésében csúcsosodott ki. Ennél kevésbé merész lépés volt a magát a prémium kontrollerek versenyében megmérettető ROG Raikiri II piacra dobása, de jól illeszkedik a vállalat stratégiájába, és mint arról a számozás is világosan árulkodik, még csak nem is az első ilyen próbálkozása.
Arról, hogy a Microsoft saját tervezésű Xbox Elite Series 2-jével és a Scuf hasonló árszínvonalú modelljeivel párhuzamba állítható vezérlőről van szó, a csomagolást kibontva meggyőződhetünk. Egy masszív, puha borítású hordtáska rejti a kontrollert, a levehető töltődokkolót, a harisnyázott USB-C kábelt, két extra analóg kart és egy apró USB vevőt, amely ügyesen el van rejtve a kontroller aljában.
Ez a kis mérnöki fifika kifejezetten praktikus, hiszen így van egy állandó hely számára, ahol utazás közben is tárolhatjuk, és nem kell attól tartanunk, hogy elkeveredik a többi holmink között. Maga a tok ugyan önmagában nem működik töltőállomásként, de úgy alakították ki, hogy a kontrollert ki sem kell vennünk belőle a töltéshez, mert a hátoldalára vágott nyílás pont találkozik a dokkoló bemenetével. Feltéve persze, hogy jól helyeztük el.
Kezünk meghosszabbítása
De nem a csomagolás a lényeg, hanem ami benne rejlik, és kézbe véve a Raikiri II-t, azonnal meggyőződhetünk róla, hogy mennyire könnyű és ergonomikus, márpedig ez elhúzódó játékmeneteknél kritikus fontossággal bír. A fogása kiváló, szinte belesimul a kézbe, amit a textúrázott felületek csak tovább erősítenek.
A mikrokapcsolós előlapi gombok határozott, kattintós visszajelzést adnak, ami játék közben különösen kielégítő, és egyértelműen a prémium kategóriát idézi. A markolatokon végigfutó RGB-csíkok pedig nemcsak látványosak, hanem testre is szabhatók, így a kontroller vizuálisan is hozza a "ROG életérzést". Ám még ha nem is jövünk lázba ezektől az úri huncutságoktól, a világítás praktikusságát nem vonhatjuk kétségbe, mert amikor az akkumulátor lemerüléshez közeli állapotba kerül, tartósan vörösre vált, egyértelmű jelzést küldve, hogy ideje töltőre rakni. Természetesen az is járható út, hogy nem szakítjuk meg emiatt a játékot, hanem szimplán átváltunk vezetékes üzemmódra.
Az ASUS nem kockáztatott a technikai alapokat illetően, az elérhető drift-mentes megoldások közül az egyik legjobbat, a TMR-t (Tunnel Magnetoresistance) alkalmazta az analóg karok esetében, melyek használata így nemcsak simának és pontosnak érződik, de afelől is megnyugodhatunk, hogy több év után is úgy működnek majd, mint újonnan, a csomagolásból kibontva.
Gyári beállítás mellett is kiválóan teljesítettek a stickek olyan szerep- és kalandjátékokban, mint a GreedFall: The Dying World és a Life is Strange: Reunion, de ezek nem a reflexeinket próbára tevő alkotások, ellenben például a Call of Duty: Black Ops 7-tel, amelyben már szükség lehet az érzékenység finomhangolására és a deadzone-beállítások módosítására, hogy célzásnál ne fusson túl a célkereszt, és kényszerüljünk korrigálásra, ami a kompetitív többjátékos módokban könnyen a végzetünk is lehet egyben.
A szintén TMR-es, textúrázott ravaszokat két állásba tudjuk kapcsolni, igény esetén felére csökkentve a kapcsolási pontig vezető utat. Értsd: nem kell kattanásig húzni ahhoz, hogy tüzeljünk egy lövöldében vagy gázfröccsöt adjunk egy autós címben.
D-padból nyolcirányú kialakítást választott az ASUS, ami több játékműfajnak áll jobban, mint a négyirányú, de itt az ideális megoldás az lett volna, ha szabadon cserélgethetjük a kettőt, mint az Xbox saját prémium vezérlője esetében, viszont ezúttal csak tartalék sapkákat kapunk a hordtáskában az analóg karokra.
A Raikiri II vállgombjai átlagosnak mondhatók, és természetesen az Xbox kontrollerekről elengedhetetlen View és Menu gombokat, valamint a bekapcsolásra való nagy Xbox gombot is a szokott helyen találjuk. A felvételek készítésére és megosztására szolgáló Share gombnak viszont le kellett költöznie a D-pad és a jobb analóg közé, hogy jusson elég hely a ROG logónak. Újdonságként felfedezhetünk még két gombot, a Libraryt és a Command Centert, amelyek az Ally kézi konzolokkal való kompatibilitást hivatottak erősíteni.
Ha megfordítjuk a vezérlőt, a hátoldalon négy további programozható gombot találunk, amelyek funkcióiról mi határozhatunk, öt különböző profilt eltárolva. Az elhelyezésük optimálisnak mondható, természetesen esnek kézre, és akkor sem zavaró a jelenlétük, ha nem használjuk őket. Az ideális megoldás persze az lett volna, ha bármikor lekaphatnánk őket (ez a javíthatóság szempontjából is előnyökkel járt volna), de az ASUS ebben sem kívánta az Xboxot követni. Mindenesetre a kattintásuk szinte egérszerű, gyors és pontos visszajelzést ad.
A jó dolgok elfedik a rosszat
A sokoldalúság az egyik legerősebb fegyvere a Raikiri II-nek. Használható vezetékesen, 2,4 GHz-es dongle-lel vagy Bluetooth-on keresztül, és könnyedén válthatunk az egyes módok között a hátlapi kapcsolókkal. Xboxon és PC-n egyaránt működik, a ROG handheldekről nem is beszélve. PC-n ráadásul 1000 Hz-es mintavételi ráta áll rendelkezésre, ami azonnali és pontos inputot biztosít, külön trükközés nélkül.
A szoftveres oldal azonban már kevésbé makulátlan. Igaz ugyan, hogy a Gear-Link rendszer alapvetően jól működik, rengeteg beállítási lehetőséget kínál a gombkiosztástól, a ravaszok érzékenységén és a rezgésen át a stick görbékig, de az, hogy böngészőből kell elérni, 2026-ban kevés és kényelmetlen egy kontrollernél. Egy dedikált mobilalkalmazás hiánya különösen fájó, hiszen gyors finomhangolásnál sokkal kényelmesebb lenne.
A játékélmény összességében így is kifejezetten erős. Legyen szó Call of Dutyról, Halóról vagy akár a Fortnite pörgős meccseiről, a kontroller gyors, reszponzív és élvezetes. A hátsó gombok és a gyors ravaszok kombinációja különösen jól jön az intenzív mozgást igénylő helyzetekben, ahol minden ezredmásodperc számít. Ehhez meggyőző üzemidő társul, visszafogott használat mellett 30 órát vagy többet is kibírhat, de még bekapcsolt RGB-vel és rezgéssel sem kell attól tartani, hogy a teljes töltés ellenére napközben lemerül.
Összegzés
A ROG Raikiri II rendkívül erős ajánlat az ASUS részéről. Kiváló anyaghasználat, kényelmes kialakítás, hosszú üzemidő, remek gombok, sokoldalú csatlakozás, megbízhatóan működő analóg karok és ravaszok jellemzik. Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy prémium kontrollerről beszélünk, és ezt a 85 990 forintos ára is tükrözi. Éppen ezért azoknak a játékosoknak javasolt elsősorban, akik ki tudják és ki is akarják használni a képességeit, ellenben akiknek nincs ilyen extrákra szükségük, azoknak célszerű a megfizethetőbb, sztenderd vezérlők közül válogatniuk.
