Az Apple állítólag újra komolyabban számol az Intellel, de nem úgy, ahogy a régi Mac-korszakban. Ming-Chi Kuo elemző friss információi szerint a cupertinói cég kis volumenű tesztgyártásba kezdett az Intel 18A-P gyártástechnológiáján, méghozzá olyan alacsonyabb kategóriás vagy régebbi Apple Silicon chipekkel, amelyeket későbbi iPhone-okban, iPadekben és bizonyos Mac-modellekben használhatnak. A lényeg nem az, hogy az Intel tervezné a chipeket, hanem az, hogy Apple-tervezésű lapkákat gyártana amerikai üzemekben.
Kuo szerint a mostani tesztfázis 2026-ban futhat, a termelés 2027-ben és 2028-ban pöröghet fel, majd 2029-ben már csökkenhet a kapacitás, ahogy az adott technológiai generáció kifut. A beszámoló alapján az Intelhez kerülő chipek nagyjából 80 százaléka iPhone-okba szánt lapka lehet, ami nagyjából leköveti az Apple eszközeladási arányait. A vállalat közben más, fejlettebb Intel-gyártástechnológiákat is vizsgálhat, vagyis ez nem feltétlenül egyszeri kísérlet, hanem egy hosszabb beszállítói nyitás első lépése lehet.
A TSMC pozíciója ettől még nem inog meg igazán. A tajvani gyártó várhatóan továbbra is az Apple legfontosabb partnere marad, különösen a csúcskategóriás iPhone-ok, iPadek és MacBookok legfejlettebb chipjeinél. A mostani információk szerint az Intel inkább az alacsonyabb kategóriás, régebbi vagy kevésbé kritikus Apple Silicon modelleknél kaphat szerepet, miközben a TSMC akár 90 százalék körüli részesedést is megtarthat az Apple teljes chipellátásában.
Az Apple számára ez elsősorban ellátásbiztonsági és politikai döntés is lehet. A cég évek óta erősen függ a TSMC-től, ami technológiailag eddig bevált, de geopolitikai és gyártási kockázatokat is hordoz. Ha az Apple az Intel amerikai gyártásába is bevon bizonyos chipeket, azzal csökkentheti a tajvani kitettséget, javíthatja az alkupozícióját, és közben illeszkedhet az Egyesült Államok hazai félvezetőgyártást erősítő iparpolitikai céljaihoz.
Az Intelnek ez óriási lehetőség lenne. A vállalat az elmúlt években nagyon sokat küzdött azért, hogy a bérgyártói üzletága újra hiteles alternatívának tűnjön a legnagyobb techcégek szemében. Egy Apple-megbízás még akkor is presztízsgyőzelem lenne, ha első körben nem a legfontosabb A- vagy M-szériás csúcslapkák kerülnének hozzá. Az Apple ugyanis nem szokott könnyen új gyártópartnert beengedni a legérzékenyebb termékláncaiba, ezért már egy korlátozott volumenű megállapodás is erős jelzés lenne a piacnak.
A felhasználók ebből rövid távon valószínűleg semmit nem vesznek majd észre. Nem arról van szó, hogy az iPhone-ok hirtelen Intel-tervezésű processzorokra váltanának, és nem is arról, hogy az Apple visszalépne az Apple Silicon stratégiából. A chip továbbra is az Apple saját fejlesztése lenne, csak bizonyos modelleknél az Intel gyárthatná le. A nagy kérdés az, hogy az Intel 18A-P technológiája képes lesz-e hozni azt a hozamot, hatékonyságot és megbízhatóságot, amit az Apple elvár.
Ha a teszt sikeres, az Apple chipellátása több lábon állhat, az Intel pedig visszakaphat valamennyit abból a technológiai presztízsből, amelyet az Apple Silicon korszak kezdetén elveszített. Ha viszont a gyártási hozam vagy a teljesítmény nem lesz elég jó, a projekt könnyen megmaradhat korlátozott kísérletnek. Egy biztos, az Apple nem a nosztalgia miatt néz újra az Intel felé, hanem azért, mert a következő évek chippiacán a biztonságos ellátás legalább akkora fegyver lesz, mint maga a teljesítmény.
