Drónokkal próbálja hatékonyabbá tenni az évtizedek óta ismert "felhőmagvasítást" (igen, ez egy létező szó, angolul egyébként cloud seeding) egy amerikai startup. A Rainmaker szerint egy augusztusi alaszkai kísérlet során mindössze néhány óra alatt nagyjából 71 millió liter olyan csapadék keletkezett, amelyet a vállalat a saját beavatkozásának tulajdonít. A módszer azonban nem tud a semmiből esőt csinálni, és még megfelelő időjárási körülmények között is csak korlátozott mennyiségű többletcsapadék várható tőle. A Rainmaker saját mérési jelentése szerint augusztus 23-án Alaszka Kenai-félszigetén hét összehangolt felhőmagvasítási műveletet hajtottak végre. Két drón összesen 19, egyenként körülbelül 19,7 gramm ezüst-jodidot tartalmazó fáklyát égetett el a felhőkben, jellemzően 3,5-4,3 kilométeres magasságban. A teljes felhasznált ezüst-jodid mennyisége nagyjából 374 gramm volt.
A vállalat radaradatok alapján hét olyan csapadéksávot azonosított, amelyek kialakulását a magvasításhoz kötötte. Saját számítása szerint átlagosan 57,62 acre-foot, vagyis 71 072 köbméter többletcsapadék keletkezett. Ez több mint 71 millió liter vizet jelent, és körülbelül 250 négyzetkilométeres területet érintett. A Rainmaker rövidebb összefoglalójában ezt 19 millió gallon, vagyis kerekítve nagyjából 72 millió liter új csapadékként kommunikálta.
Fontos azonban külön is kiemelni, hogy ezek a számok magától a Rainmakertől származnak, nem egy független kutatócsoport eredményei. A vállalat módszere radaros mérésekkel próbálta elkülöníteni a beavatkozás hatását az eleve zajló természetes csapadéktól, de maga a jelentés is több bizonytalansági tényezőt felsorolt. Az amerikai Government Accountability Office korábbi átfogó elemzésében arra jutott, hogy a különböző felhőmagvasítási vizsgálatok 0 és 20 százalék közötti többletcsapadékot mutattak ki, a tényleges hatékonyság pontos meghatározása azonban továbbra is nehéz.
Az eljárás alapelve nem új. A felhőmagvasítással több mint hetven éve kísérleteznek: hideg felhők esetén jellemzően ezüst-jodidot juttatnak a levegőbe, amely segítheti a jégkristályok kialakulását. Ezek növekedés után hó vagy - ha lefelé haladva elolvadnak - eső formájában érhetik el a felszínt. A Rainmaker újdonsága elsősorban abban rejlik, hogy hagyományos repülőgépek helyett autonóm drónokat használ, amelyekkel elvileg pontosabban célozhatók azok a felhőrétegek, ahol megfelelőek a körülmények.
A 24.hu összefoglalója szerint a technológia iránt azért nőtt meg ismét az érdeklődés, mert egyre több térség küzd komoly vízhiánnyal és tartós aszállyal. Ez Magyarországon sem elméleti probléma: szeptemberben történelmi mélypontra esett a Duna budapesti vízállása, miközben a több éve felhalmozódó országos csapadékhiányról is egyre súlyosabb adatok érkeztek.
A felhőmagvasítás viszont nem oldja meg önmagában az aszályt. A Meteorológiai Világszervezet állásfoglalása szerint nincs olyan technológia, amellyel felhőket lehetne létrehozni ott, ahol azok természetes módon nem alakultak ki, vagy amellyel nagy léptékben meg lehetne változtatni az időjárási rendszereket. Megfelelő felhők esetén van tudományos bizonyíték arra, hogy egyes magvasítási módszerek növelhetik a csapadékot, az eredmények azonban nagymértékben függenek az adott felhőtípustól és légköri körülményektől.
A felhőmagvasítást ráadásul már több mint ötven országban alkalmazzák valamilyen formában, többek között a csapadék növelésére, a jégeső mérséklésére és a köd eloszlatására. Magyarország jégkármérséklő rendszere is ezüst-jodidot használ, bár nem az eső mennyiségének növelése a célja, hanem az, hogy csökkentse a kialakuló jégdarabok méretét.
Közben más cégek is próbálják továbbfejleszteni a módszert. A Recast Systems például egy biológiailag lebomló, fehérjealapú magvasító anyagon dolgozik, amely a vállalat szerint magasabb hőmérsékleten is képes elősegíteni a jégképződést, mint az ezüst-jodid.
A technológia azonban még tesztelés alatt áll, egyelőre nem bizonyított, hogy nagy léptékben valóban hatékonyabb lenne.
