Hiába teljesít eddig megbízhatóan az Ariane 6, az Európai Űrügynökség már nem tervezi a rakéta egyik legfontosabb továbbfejlesztését. Az ESA megerősítette, hogy félretette a Block 3 néven ismert változatot, amelynek egyik legfontosabb újítása egy könnyebb, szénszálas kompozitokra épülő felső fokozat lett volna. A Block 3 központi eleme az ICARUS nevű felső fokozat volt. A jelenleg használt fémstruktúrák egy részének könnyebb kompozit anyagokra cserélésével csökkentették volna a rakéta saját tömegét, így több hasznos terhet vihetett volna az űrbe. Az ESA a European Spaceflightnak azt mondta, jelenleg "nincs programigény vagy indok" a fejlesztés folytatására.
A döntés nem jelenti azt, hogy az Ariane 6 fejlesztése teljesen leáll. A Block 2 egyes elemei továbbra is készülnek, sőt a nagyobb P160C gyorsítórakétákat júniusban már élesben is használták. Ezek gyorsítónként 14 tonnával több hajtóanyagot tartalmaznak elődeiknél, és az Amazon Leo 36 műholdját vitték egyszerre pályára. A Block 3 elkaszálása azonban bizonyos jövőbeli európai űrmissziókat is érinthet. Az ESA egyik tervezett küldetése például a Szaturnusz Enceladus holdját vizsgálná, és a korábbi tervek még a nagyobb teljesítményű Ariane 64 Evo, vagyis lényegében a Block 3 képességeivel számoltak. A missziót ezért át kell tervezni.
A háttérben ott van az Ariane 6 egyik legnagyobb problémája is: a költség. Az Arianespace nem közöl hivatalos listaárat, iparági becslések szerint azonban egy indítás 80-100 millió euró körül lehet. Ehhez jön az európai államok támogatása. Josef Aschbacher ESA-főigazgató korábban elmondta, hogy kilenc éves indítással számolva 290-340 millió euró közpénz szükséges a gyártás támogatásához. Ez repülésenként körülbelül 32-38 millió eurót jelent. Mindez azért különösen érdekes, mert az ESA közben éppen az ellenkező irányba is gondolkodik: növelné az Ariane 6 indításainak számát. A jelenlegi cél évi kilenc-tíz repülés, de már 12, 15, sőt akár 20 indításos forgatókönyveket is vizsgálnak. Ehhez viszont újabb beruházásokra lenne szükség, mivel az Ariane 6 teljes egészében eldobható rakéta, vagyis minden egyes repüléshez új példányt kell gyártani.
Az Ariane 6 2024-ben mutatkozott be, azóta nyolc küldetést teljesített sikeresen, júniusban pedig az eddigi legerősebb változata is repült. Európa számára stratégiailag különösen fontos, mert az ukrajnai háború után megszűnt az orosz hordozórakéták használata, így a kontinensnek ismét saját eszköze van a nagyobb műholdak pályára állítására. A következő nagy kérdés az lesz, hogy az ESA tagállamai hajlandók-e további pénzt tenni az Ariane 6 gyártási kapacitásának növelésébe, vagy inkább egy következő generációs, részben újrahasznosítható európai rakétára koncentrálják az erőforrásokat.
