A NASA James Webb űrteleszkóp legújabb felvételei áttörték a Lepkeköd (NGC 6302, Caldwell 69) titokzatos porfüggönyét. A Skorpió csillagképben, mintegy 3400 fényévnyire található planetáris köd közel 200 éve ismert, ám központi csillagát a vastag porsáv eddig elrejtette a kutatók elől. A köd két szárnyszerű lebenye miatt kapta a lepke elnevezést, de igazi rejtélyét a közepén húzódó sűrű porzóna adta, amelynek szerkezetébe most először sikerült betekinteni.
A Webb közép-infravörös műszere (MIRI) speciális képalkotási és spektroszkópiai módban vizsgálta meg a ködöt, így sikerült azonosítani a központi csillagot is. A 220 000 Kelvin felszíni hőmérsékletű égitest az egyik legforróbb ismert központi csillag a Tejútrendszerben található planetáris ködök között. A megfigyelések feltárták a központi porsáv összetevőit is: a sáv kristályos szilikátot - például kvarcot - és mikrométer alatti méretű, viszonylag nagy porszemcséket tartalmaz.
A porfelhőn túl a Webb további izgalmas részleteket is megmutatott. A kutatók vasból és nikkelből álló anyagsugarakat figyeltek meg, amelyek a központi csillagból ellentétes irányokba áramlanak ki. Emellett kimutatták a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) fényét is, ami különösen figyelemre méltó egy oxigénben gazdag planetáris ködben. A Webb és az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array közös adatai révén a tudósok közelebb kerültek ahhoz, hogy megértsék, miként keletkeznek ezek a bonyolult molekulák az univerzumban.
