Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1956-ban történelmet írt az IBM, amikor bemutatta a világ első merevlemezét, a RAMAC 350 Disk Storage Unitot. A gépóriás tárolókapacitása ugyan mindössze 3,75 MB volt, ám ezt az adatot ötven darab, egyenként 24 hüvelykes mágneses tányéron helyezték el, amelyek 1200-as fordulatszámon pörögtek. A monstrum, amely a "baloney slicer" becenevet kapta, több mint egy tonnát nyomott, és két hűtőszekrény méretével vetekedett, emiatt a szállítása sem volt egyszerű feladat - gurítani kellett, akár egy zongorát.
A RAMAC rövidítés a Random Access Method of Accounting and Control kifejezésből ered, és a rendszer célja az volt, hogy a korábbi tárolási módszerekhez képest exponenciálisan gyorsabb hozzáférést biztosítson az adatokhoz. A RAMAC 305 vákuumcsöves mainframe-mel párosítva a vállalatok végre megszabadulhattak a szekrényszámra álló lyukkártyáktól és az azokat kezelő hadseregnyi alkalmazottól. Egyetlen 3,75 MB-os lemez ugyanis nagyjából 62 500 kártya információját tudta befogadni, ami körülbelül ötmillió karakternek felelt meg.
Az IBM saját visszaemlékezése szerint a RAMAC 350 nemcsak a merevlemezek ősének tekinthető, hanem megágyazott a relációs adatbázisok feltalálásának, és közvetve olyan technológiák létrejöttét segítette elő, mint az űrkutatás, az ATM-hálózat, a keresőmotorok vagy az e-kereskedelem. A mérnökök addig csiszolták a többkaros olvasó- és írófejeket, míg 800 milliszekundumos átlagos hozzáférési időt nem sikerült elérniük, s csak ekkor kerülhetett piacra az eszköz.
Miközben ma már mosolyt csal az arcra a néhány megabájtos kapacitás, az akkori újdonság alapvetően változtatta meg a számítástechnikát. Aki egy ilyen rendszert üzemeltetni akart, annak nemcsak jelentős tőkét, hanem egy méretes irodát is biztosítania kellett a telepítéshez.
Bár 2025-ben sokan hajlamosak temetni a technológiát, a HDD még mindig életképes, különösen nagy adattömegek tárolására. Mint arra a Tom's Hardware emlékeztet, egy 26 TB-os példányt ma alig több mint ötszáz dollárért haza lehet vinni, miközben ugyanebből az összegből SSD-fronton legfeljebb nyolc terabájt jön ki. Ennek tükrében könnyű belátni, miért marad még mindig helye a merevlemeznek az adattárolás jövőjében.
