Nem akarja teljesen kiszolgáltatni magát a tengerentúli műholdas infrastruktúrának az Európai Unió, ezért zöld utat kapott a saját, szuverén műholdas szélessávú rendszerének kiépítése. Az Európai Bizottság véglegesítette az IRIS (Infrastructure for Resilience, Interconnection & Security) program terveit, amelynek első műholdjai a jelenlegi ütemezés szerint 2029-ben állhatnak pályára, és még ugyanabban az évben megkezdődhetnek a szolgáltatások is. Az IRIS célja elsősorban nem az, hogy európai háztartások millióit lássa el internettel, ahogy azt a SpaceX Starlinkje teszi. A rendszer sokkal inkább stratégiai infrastruktúraként működik majd, amelyre az uniós tagállamok kormányai és bizonyos partnerországok támaszkodhatnak akkor, amikor a hagyományos kommunikációs hálózatok nem érhetők el, megbízhatatlanná válnak, vagy egyszerűen nem elég biztonságosak.
Az Európai Bizottság januárban kezdett tárgyalásokat az európai gyártókkal és az Európai Űrügynökséggel (ESA), az egyeztetések pedig mostanra megállapodással zárultak. A véglegesített tervek nemcsak magának a műholdkonstellációnak a részletes kialakítását tartalmazzák, hanem a műholdak gyártásának előkészítését, a földi infrastruktúra kiépítését és az indításokhoz szükséges szolgáltatásokat is. A megállapodás ráadásul egy ponton jelentősen eltér az eredeti elképzelésektől. Az EU végül 66 műholddal többet rendel, mint amennyit korábban tervezett, így a teljes IRIS-konstelláció 348 műholdból áll majd. Az Európai Űrügynökség szerint a plusz műholdakra azért van szükség, hogy a rendszer hatékonyabban láthassa el védelmi, biztonsági és vészhelyzeti feladatát.
A jelenlegi menetrend alapján 2029-ben indulhatnak útnak az első műholdak, és a szolgáltatások bevezetésére is még ugyanabban az évben sor kerülhet. Ez ugyanakkor még mindig meglehetősen távoli időpont, különösen annak fényében, hogy a műholdas internetes piac addigra várhatóan tovább fejlődik. Méretét tekintve ugyanis az IRIS egyelőre eltörpül a Starlink mellett. A SpaceX több mint 10 ezer aktív műholdat üzemeltet alacsony Föld körüli pályán.
Csakhogy nem is ugyanarra készülnek. A Starlink elsődlegesen kereskedelmi szolgáltatás, amelynek célja, hogy a világ különböző pontjain élő felhasználók számára biztosítson internetkapcsolatot. Az IRIS ezzel szemben kezdetben az uniós tagállamok, illetve olyan partnerek, mint Norvégia és Izland számára készül. A hálózatot kritikus műveletek során, vészhelyzetekben, humanitárius missziókban és határmegfigyelésnél is használhatják majd.
Ez különösen akkor válhat fontossá, ha egy természeti katasztrófa, kibertámadás vagy más válsághelyzet miatt megsérülnek a földi kommunikációs hálózatok. Egy műholdas rendszer ugyanis természeténél fogva kevésbé függ azoktól az infrastruktúráktól, amelyek egy-egy katasztrófa során könnyen működésképtelenné válhatnak.
Az EU azonban hosszabb távon nem zárja ki a civileket és a vállalatokat sem. A tervek szerint az IRIS később olyan üzleti és lakossági felhasználók számára is elérhetővé válhat, akik olyan területeken élnek vagy dolgoznak, ahol a hagyományos internetes hálózatok egyáltalán nem érhetők el, vagy túlságosan megbízhatatlanok.
Az IRIS tehát nem a Starlink európai változata lesz, sokkal inkább egy stratégiai tartalékhálózat, amelynek legfontosabb feladata az lesz, hogy Európa akkor is képes legyen kommunikálni, amikor a megszokott rendszerek már nem működnek.
