A víz az élet egyik alapfeltétele, de az, hogy pontosan hogyan kerül egy bolygóra, évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat. A hagyományos elképzelések szerint az ifjú égitestek vizét jégben gazdag üstökösök vagy aszteroidák hozhatják, esetleg már a bolygó keletkezésekor is jelen lehet a fagyott víz, ha az elég messze formálódik csillagától. Az utóbbi években azonban egyre több olyan exobolygót fedeztek fel, amelyek extrém közelségben keringenek izzó csillagukhoz, mégis jelentős mennyiségű vízre utaló jeleket mutatnak.
A Nature folyóiratban most megjelent tanulmány új és meglepően egyszerű magyarázatot kínál erre a rejtélyre: ezek a bolygók maguk termelik a vizet. A kutatók gyémántprés és nagy energiájú lézerek segítségével modellezték azokat a szélsőséges körülményeket, amelyek egy ilyen bolygó hidrogénben gazdag légköre és olvadt kőzetmagja határán uralkodhatnak. Az így létrehozott környezetben a szilikátásványok reakcióba léptek a hidrogénnel, és víz keletkezett - pontosan azokban az arányokban, amelyek a megfigyelt bolygókon is feltételezhetők.
A kutatók szerint ez a "bolygóbeli vízgyártás" akár milliárd évekig is működhet, folyamatosan újratermelve a vizet a bolygó belsejében. Ez a folyamat nemcsak megmagyarázhatja, hogyan lehet víz az extrém forróságban is, hanem arra is utal, hogy az óceánvilágok - és köztük a potenciálisan lakható bolygók - jóval gyakoribbak lehetnek az univerzumban, mint korábban hittük.
Quentin Williams, a Kaliforniai Egyetem geokémikusa szerint a felfedezés alapjaiban változtathatja meg a bolygótudományt:
"Ezek a bolygók gyakorlatilag saját vízmotorokként működnek."
