Ha monitort szeretnél vásárolni, akkor több fontos szempont is van, amire figyelned kell - a paneltípus viszont mind közül kiemelkedik, mert a képminőséget alapvetően befolyásolja. Egy ideje az LCD-panelek mellett már OLED-et is vásárolhatsz, de mind a két esetben további altípusok között is dönteni kell, így könnyű elveszni a rengetegben. Ezt a cikket éppen azért készítettük, hogy segítsünk eligazodni a különféle megoldások között. Ígérjük, mire a cikk végére érsz, minden világos lesz!
LCD vs. OLED
Alapvetően kétféle paneltípust különböztethetünk meg: az LCD-paneleket és az OLED-paneleket. Mind a két paneltípus réteges felépítésben készül, és fényt használ a látható kép előállításához. Ám nagyon fontos eltérés, hogy egy LCD esetében ezt a fényt háttérvilágítás biztosítja, míg az OLED-nél a pixelek saját maguk állítják elő. A két panelnek alapvetően más tehát a működési elve, ami eltérő előnyökhöz és hátrányokhoz vezet.
LCD
Egy LCD-panel fő egységeit a háttérvilágítás, két polarizációs szűrő, a színszűrő és a folyadékkristály réteg alkotják. A képalkotás az alábbi módon történik: a háttérvilágítás LED-ek segítéségével látható fényt állít elő, amely keresztülhalad az első polarizációs rétegen majd a folyadékkristály rétegen, a színszűrőn és végül a második polarizációs rétegen. A folyadékkristályos réteg szabályozza az egyes (al)pixeleken áthaladó fény mennyiségét, a színszűrő pedig az alpixelek eredendően fehér fényét vörösre, zöldre vagy kékre változtatja. Minden egyes képpont három alpixelből áll, amelyek fényerősségének szabályozásával alkotja meg az elektronika a kívánt színt.
Egy LCD-panel esetében az alkotóelemek tulajdonsága (is) befolyásolja a képminőséget. A háttérvilágítás tisztasága (=fehérsége) például hatással van a színtér-lefedettségre, a háttérvilágítás előtt elhelyezkedő diffúzor pedig arra, hogy a fényerő eloszlása mennyire egyenletes. Az LCD-panelek altípusait viszont az alapján különböztetjük meg, hogy a folyadékkristály réteg hogyan működik. Az elv a TN-, a VA- és az IPS-panelek esetében is azonos: feszültség hatására a kristályok változtatják elhelyezkedésüket, befolyásolva ezzel azt, hogy mekkora fénymennyiséget engednek át. A TN-paneleknél a kristályok csavarodnak, IPS-panel esetében forognak, VA-panel esetében pedig dőlnek. Mind a három megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. A TN gyors és olcsó, cserébe pocsék betekintési szögeket és kissé fakó színeket ad. az IPS rettentő pontos, de csak közepes sebességre képes, a VA pedig a legjobb kontrasztarány nyújtja, de a leglomhább a három verzió közül. Fontos tudni, hogy egyes gyártók saját nevekkel illetik fejlesztéseiket, de ettől még az ő paneljeik is ebbe a három kategóriába illeszkednek (a Samsung-féle PLS-panel például IPS-panel stb.).
OLED
Az OLED-panelek felépítése jóval egyszerűbb, mert a fény előállítása és a fénymennyiség szabályozása egyetlen réteg segítségével történik; az OLED-pixelek saját fényt állítanak elő, és a feszültség szabályozásával a fényerősség is precízen beállítható. Amellett, hogy nincs szükség diffúzorra, nincs szükség polarizációs rétegekre sem, és az OLED vékonyabb is, mint az LCD-panelekben lévő LED fényforrás.
Noha az elvi lehetősége megvan annak, hogy az OLED-ek rögtön vörös, zöld és kék fényt állítsanak elő, a jelenleg alkalmazott megoldások színszűrőt használnak. Az OLED monitorokban alkalmazott két altípusa a WOLED és a QD-OLED. Előbbi esetében az OLED-panel fehér fényt állít elő, amiből színszűrő segítségével lesz fehér, vörös, zöld és kék alpixel, míg a QD-OLED esetében az OLED kék fényt állít elő, amely kvantumpontok segítségével alakul át vörös és zöld színné.
Fényerő és kontrasztarány
Az LCD-panelek és OLED-panelek között hatalmas különbség van maximális fényerő és kontraszt tekintetében is - az LCD-k javára. Kategórián belül viszont már nincsenek nagy eltérések, hiszen a háttérvilágítást például az LCD-k esetében ugyanúgy oldják meg a gyártók, ezért semmi sem indokolja azt, hogy mondjuk egy VA-panel fényesebb legyen, mint egy TN-panel. Ez nem jelenti persze azt, hogy a gyakorlatban nincsenek különbségek, de ez nem a technológiából adódóik, hanem abból, hogy az adott terméket gyártója hova pozicionálja. Az LCD-monitorok esetében a maximális fényerő - papíron - jellemzően 500 nit körül mozog, az OLED-ek esetében ez az érték 300 nit. Persze egy jól beállított (kalibrált) monitor esetében a fényerő ennél jóval alacsonyabb, 120-150 nit körüli, így normál körülmények között egyik technológia sem kerül előnybe.
Kontraszt tekintetében a helyzet pont a fenti fordítottja. Mivel az OLED-panelek esetében a képpontok gyakorlatilag teljesen kikapcsolhatók, a kontrasztarány végtelen. Az elektronika egyébként sosem kapcsolja ki teljesen a pixeleket, de látható fény nincs. Az LCD-panelek két csoportra szakadnak: a TN- és IPS-panelek 1000:1 körüli kontraszttal, a VA-panelek 3000:1 körüli kontraszttal rendelkeznek. Egy OLED-panel és bármilyen LCD-panel között a különbség sötét szobában jól látható, mint ahogyan jól látható a különbség sötét szobában egy VA-panel és egy TN- vagy IPS-panel között is. Az LCD-k esetében a gyenge kontraszt abból adódik, hogy a háttérvilágítás folyamatosan be van kapcsolva, a folyadékkristályok pedig "csak" blokkolják a fény útját, de tökéletes munkát sosem végeznek. Irodai munka vagy internetezés esetén egyébként a kontrasztaránytól függetlenül bármilyen panel megfelelő választás; a különbségek filmnézés, játékok, valamint fotó- és videoszerkesztés, illetve kreatív munka esetén jönnek ki.
HDR
Az előző fejezetben leírtak alapján elsőre azt gondolhatjuk, hogy az LCD-panelek előnybe kerülnek HDR tartalom esetén, a helyzet azonban jóval árnyaltabb. Igaz, hogy általánosságban az OLED-panelek maximális fényerőssége alacsonyabb, viszont a tökéletes feketéből és a lényegében végtelen kontrasztból adódóan mégis látványosabb képet adnak, a színek vibrálnak, valósággal leugranak a panelről.
Az LCD-panalek saját korlátjaikat magas fényerővel és local dimming megoldással próbálják orvosolni - amivel valóban jóval magasabb kontraszt érhető el, de vannak mellékhatások is. Ráadásul a vezérlés messze nem annyira pontos, mint egy OLED-panelnél, hiszen az OLED esetében minden egyes képpont fényerőssége teljesen külön vezérelhető, egy LCD-panel esetében pedig még optimális esetben is több ezer pixelt kezel egyben a hardver. Ráadásul egy LCD-panel esetében a konkrét teljesítmény mindig függ attól, hogy az adott típus hány zónát használ. Általában sosem eleget.
Ezzel nem azt mondjuk, hogy az LCD-k katasztrofálisak HDR-ben, de az tény, hogy mivel az OLED-ek az egymáshoz közel eső sötét és világos területeket precízen tudják megjeleníteni, ha a két technológiát egymás mellé tesszük, általánosságban az OLED lesz a jobb annak ellenére, hogy fényerőben viszont mindig az LCD-k kerülnek ki győztesen. Az LCD-k egyetlen előnye a fényerő, amit azonban csak akkor tudnak érvényesíteni, ha a tartalom is világos.
Fentebb már írtuk, hogy az LCD-k fényerőssége az altípustól nem függ, az OLED-eknél viszont más a helyzet: a régebbi generációs WOLED-panelek rendelkeznek a leggyengébb fényerővel, az új generációs WOLED-ek és a QD-OLED-ek pedig sokkal jobbak (de azért az LCD-k szintjétől messze vannak). Összességében pedig a QD-OLED a nagyobb színtér-lefedettség és a nagy fényerő mellett pontosabb színek miatt HDR-re a legjobb.
Színkezelés
És ha már a színkezelést érintettük az előző részben, akkor ássunk ennek is a mélyére. Az LCD-paneleknél alapvetően a háttérvilágítás tisztasága (=fehérsége) határozza meg a színtér-lefedettséget, a kvantumpontos megoldások viszont előnybe kerülnek a Bayer-féle színszűrős, klasszikus panelekhez képest. A hierarchia valahogy így fest: a leggyengébb teljesítményt a normál felépítésű LCD-k nyújtják (ide tartozik az LCD-k 95 százaléka), őket követik a kvantumpontos LCD-k és a WOLED-ek kb. azonos teljesítménnyel, a legjobb színtér-lefedettséggel pedig a QD-OLED-panelek rendelkeznek. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy az LCD-k között is adódnak eltérések, de ez jellemzően gyártói döntés. Az amúgy is a belépő szintre pozicionált TN-panelekre jellemző például a leggyengébb érték, de ez üzleti döntés, nem a technológiából adódik.
Képfrissítés és válaszidő
Az LCD-monitorok hajnalán a tipikus képfrissítés 60 Hz volt, és a belépő szinten, valamint az általános felhasználók számára tervezett monitoroknál ez mind a mai napig elegendő - ezzel együtt a megjelenítők többsége azért 75-100 Hz-re képes. Mivel a maximális képfrissítési frekvencia és a válaszidő egymástól nem független jellemzők, az LCD-panelek esetében adja magát a rangsor: a leggyorsabbak a TN-panelek (610 Hz), őket követik az IPS-panelek (360 Hz), végül pedig a VA-panelek következnek (240 Hz). A kérdés az, hogy ebben a sorban hol van helyük az OLED-eknek: nos, a WOLED és QD-OLED egyaránt 500 Hz-nél jár. Fontos tudni, hogy ezek csak maximális értékek, ráadásul elég extrém értékek, amire a felhasználók túlnyomó többségének nincs szüksége - 120 Hz szinte mindenre elegendő, játékhoz pedig fontosabb az adaptív képfrissítés, ami viszont nem a paneltől, hanem az elektronikától függ.
Válaszidőben az LCD-k és OLED-ek között nagy szakadék tátong - utóbbiak esetében 0,03 ms-ról beszélhetünk, míg az LCD-k esetében ez az érték jellemzően 2-16 ms. Az LCD-k között a TN-panelek a legjobbak (2-6 ms), őket követik az IPS-panelek (4-10 ms), majd a VA-panelek (8-16 ms). Ez az általános rangsor, de lehetnek eltérések - a Samsung saját VA-paneljeit például elég jól optimalizálta, ezért azok az IPS-panelekkel vannak egy szinten.
És hogy miért fontos a képfrissítési frekvencia és a válaszidő? Hát azért, mert alapvetően ez a két jellemző határozza meg azt, hogy az adott panel milyen tisztán képes megjeleníteni a mozgásokat. Általánosságban minél nagyobb a képfrissítési frekvencia, illetve minél alacsonyabb a válaszidő, annál kisebb az elmosódás a mozgó tárgyak esetében. Ami fontos, az az, hogy az OLED-ek más ligában játszanak: azonos képfrissítési frekvenciát feltételezve tipikusan tisztább képet mutatnak, mint egy LCD-panel. A helyzetet árnyalja kicsit, hogy az OLED-panelek "kitartják" a képet, ezért hiába a szuperrövid válaszidő, a mozgó objektumok - ha csak minimális mértékben is - de elmosódnak. E szempontból a legjobban azok a játékra kifejlesztett, szupergyors monitorok teljesítenek, amelyek a 360-610 Hz-es képfrissítést a háttérvilágítás villogtatásával egyesítik.
A képfrissítési frekvencia és a válaszidő az input lagot is befolyásolják; elméletben minél nagyobb előbbi, illetve minél kisebb utóbbi, annál jobb (annál kisebb) az input lag érték. De ezt erősen befolyásolja az elektronika is!
Betekintési szögek
Nem biztos, hogy a legfontosabb, de az egyik leglátványosabb eltérés a paneltípusok között a betekintési szög; ami az LCD-paneleknél egyértelműen gyengébb, mint az e szempontból szinte tökéletes OLED-ek. LCD-n belül a leggyengébben a TN-panelek teljesítenek, ezeknél jól látható színtorzulás, gammaeltolódás és kontrasztcsökkenés jelentkezik már akkor, ha picit is eltérünk az optimális helyzettől. A VA-panelek sokkal jobbak, mind a három fenti anomália jóval kisebb mértékben jellemző rájuk - de egy 34 colos 21:9-es monitor széleinél azért már ennél a paneltípusnál is tud gondot okozni az, hogy a színek nem mindenhol pontosan ugyanúgy látszanak. Az LCD-k között az IPS-panelek teljesítenek a legjobban.
Az OLED-ek pedig közel tökéletesek, a QD-OLED és a WOLED között pedig - ebből adódóan - csak jelentéktelen mértékű eltérés tapasztalható.
Beégés
LCD-k esetében nincs, OLED-ek esetében viszont van beégés, ami előbb vagy utóbb jelentkezni fog. A modern technológiai megoldásoknak hála inkább utóbb, és akkor sem olyan feltűnő módon, hogy az a normál használatot jelentősen befolyásolja.
Összegzés
Összességében az LCD-panelek és OLED-panelek egyaránt rendelkeznek előnyökkel és hátrányokkal. Általánosságban a leggyengébb teljesítményt a TN-panelek adják, szerencsére ez a technológia kihaló félben van, így ha most vásárolsz LCD-monitort, akkor lényegében a VA és az IPS között kell döntened. Előbbi jobb feketét és kontrasztot, utóbbi jobb színeket és válaszidőt (mozgásmegjelenítést) ad. Ha inkább OLED-panel mellett tennéd le a voksodat, akkor először is vastag pénztárcával készülj - cserébe viszont tökéletes feketét és kontrasztot, jó mozgásmegjelenítést és általánosságban kiváló HDR-t, de alacsonyabb fényerőt kapsz.
