Egy alig egy méteres Argo-robot, amelyet az ausztrál CSIRO kutatói 2020-ban engedtek vízre Kelet-Antarktisznál, olyan kalandot élt túl, amelyhez foghatót talán még egyetlen óceánkutató műszer sem. A Totten-glecser közeléből indult útjára, majd a kiszámíthatatlan áramlatok délebbre sodorták, ahol végül alábukott a Denman-gleccser alá. A kutatók ott el is engedték a reményt. A GPS elnémult, a robot eltűnt a jeges sötétségben, és minden jel arra utalt, hogy örökre elveszett.
Kilenc hónappal később azonban váratlanul újra felszínre bukkant.
És nemcsak túlélte a jég alatti utazást, hanem olyan adatokat gyűjtött, amelyeket korábban senki sem tudott közvetlenül rögzíteni. Hőmérséklet- és sótartalom-profilokat rögzített a tengerfenéktől egészen a gleccser aljáig, újra és újra megismételve a mérést öt naponként - így vált a Denman és a Shackleton gleccser alatt készült első részletes óceánográfiai adatsor megalkotójává. Összesen 195 profilt továbbított, 2,5 év alatt.
A kutatócsapat később a jég "ütközéseiből" rekonstruálta a robot útvonalát: minden alkalommal, amikor nekiütközött a gleccser aljának, pontos adataik lettek a jégvastagságról, amelyeket műholdas mérésekkel összevetve vissza tudták fejteni a bolyongása nyomvonalát.
A Science Advances-ben frissen közölt eredmények jó és rossz híreket is hoznak. A Shackleton-gleccser alatt egyelőre nem mutatkozik melegebb víz beáramlása, ám a Denman-gleccser esetében már látszanak a felmelegedő óceán okozta olvadás jelei. A robot példátlan részletességgel rajzolta fel azt a törékeny hőháztartást, amely jelenleg még összetartja ezeket a hatalmas jégplatformokat, de amely bármikor kibillenhet az egyensúlyból.
A történet mindeközben önmagában is lenyűgöző. Egy kisméretű, önálló mérőeszköz sodródott be a világ egyik legkíméletlenebb területére, túlélt hónapokat a jég alatt, majd hazatért, hogy olyan információkat adjon át, amelyek nélkülözhetetlenek lehetnek a jövő tengerszint-emelkedésének modellezéséhez. A kutatók most abban bíznak, hogy több ilyen eszközt küldhetnek a jégtakaró alatti, szinte teljesen ismeretlen régiókba, még ha tudják is, hogy a jég alatti környezet továbbra is nagyrészt feltérképezetlen és veszélyes.
Ez azonban még mindig több, mint amennyink korábban volt. A "kis úszó" visszatérése nemcsak technikai bravúr, hanem emlékeztető is arra, milyen keveset tudunk a bolygó legfontosabb jégrétegeiről, és mennyire fontos minden apró adat, mielőtt túl késő lesz.
