A monitortesztek során, de akár vásárláskor is gyakran eltűnődhet az ember, hogy vajon milyen IPS panelt kaptak a termékek. Esetenként az is felmerülhet, hogy miért éri meg egyáltalán többet fizetni egy ilyen panellel szerelt monitorért. Cikkünk első felében röviden összefoglaljuk az IPS panel jellemzőit, majd a következő oldalon négy monitort eresztünk egymásnak, hogy az elméleti síkban megismerteket a gyakorlatba átvíve levizsgáztassuk a gyártók jelenleg kapható termékeit.
IPS (In Plane Switching)
Az IPS panelt gyakorlatilag a TN panel gyengeségei hívták életre. A Hitachi 1995-ben úgy vélte, itt az ideje végre egy olyan panel bemutatásának, mely betekintési szögben és színhelyességben erősebb a TN panelnél.
Az 1996-ban már használatba került panel, melynek neve az IPS panel celláiban a kristályok elhelyezkedésének módjából (azok szinte mindig párhuzamosan fordulnak el a panel síkjával) ered, hamar a professzionális monitorok sajátjává vált, hiszen színreprodukciója nagyon jó volt, és a sötétebb árnyalatokban úszó képek is részletgazdagok maradtak. Azonban ezeken túl számos hátránya is volt a technológiának. A panel terjedését nagymértékben nehezítette rettentően magas előállítási költsége, valamint ott voltak a gyenge specifikációk is. Igaz, a betekintési szög 178 fok körül mozgott, a panel válaszideje a 60 ms-ot is elérte, és a gyenge feketéjétől már csak a kontrasztaránya (megközelítőleg 400:1) volt gyengébb. Ez utóbbi tulajdonságot a gyártók a megvilágítás erősítésével próbálták kompenzálni, vagyis több lámpatestet szereltek a panelekbe.
Super-IPS
Az eredeti IPS panel számos fejlesztés alapjául szolgált. Megjelent a piacon a Super-IPS (S-IPS), az IBM elkezdett a Dual Domain IPS-en (DD-IPS), míg a Samsung az Advanced Coplanar Electrode-on (ACE) dolgozni. Végül az ACE panel gyártását leállították, a DD-IPS-t pedig az IBM a Chi Mei Optoelectronics-szal karöltve egy szűk piacra (egészségügyi és mérnökeszközök) szánva forgalmazta.
Az S-IPS panel széleskörű elterjedését az LG Philips erőfeszítései könnyítették meg, mivel a cég viszonylag olcsó, magas minőségű, 19-30" paneleket gyártott. Az első panelekhez képest a válaszidőt (fekete-fehér-fekete átmenet ideje) a mérnökök 25 ms-ra, majd később 16 ms-ra tudták csökkenteni. Egy ideig innentől kezdve az S-IPS panelek válaszideje papíron 16 ms körül mozgott, de szerencsére később az LG Display Over Driving Circuity (ODC) technológiája a TN-film, a PVA és az MVA panelek után ezt a paneltípust is felgyorsította. A mai IPS panelek válaszideje pedig már olyan jó, hogy a leggyorsabb TN-Film paneleket is megszorongatják.
Színhűségben és betekintési szögben az IPS paneltechnológia mindig is az élbolyba tartozott. A színhűség mind a mai napig az egyik legerősebb pontja a panelnek és ezzel túlszárnyalja a VA paneles társait is. A betekintési szög ehhez pedig nagymértékben hozzájárul, hiszen ennél a panelnél nincs színátfordulás, ha nem pont középen nézzük a képet. Ez az oka annak, hogy a színkritikus és professzionális grafikus munkákhoz legtöbbször IPS paneles megoldást választanak a cégek, illetve a felhasználók.
Az S-IPS panel legnagyobb problémája továbbra is a technológia sajátosságából adódó alacsony kontrasztarány volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mélyfekete helyett sötétszürkét lát az ember. Rendes fényviszonyok között ez nem érhető túlságosan tetten, azonban egy gyéren megvilágított szobában felszaladhat a szemöldökünk tőle. A fekete mélysége persze sokat javult és a kontrasztarányok is nőttek. Hogy ez van-e olyan jó, mint a PVA vagy az MVA panelek esetében, az vitatható, azonban a Digital Fine Contrasthoz hasonló technológiáknak (dinamikus kontrasztvezérlés) köszönhetően az S-IPS feketéje jelentősen javult.
Pár S-IPS paneltípus
Enhanced és Advanced S-IPS (E-IPS and AS-IPS): Gyakran találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel, de ezek tulajdonképpen csak a modern S-IPS megfelelői, melyek megkapták a ODC-t és a dinamikus kontrasztot, valamint a válaszidejük is olyan 5 ms körül mozog.
Horizontal-IPS (H-IPS): Az LG Display 2004-ben, hogy csökkentse a panel fényszivárgását, csökkentette az elektródák szélességét, és ez azt eredményezte, hogy egy új pixelelrendezést kaptak, ahol a függőleges alpixelek is bekerültek a képbe (az S-IPS panel pixelei nyíl alakúak). Szövegolvasásánál kiszúrható a paneltípus, valamint az oldalról fehéresen fénylő fekete képek is elárulhatják. A legtöbb mai IPS panel formailag H-IPS.
e-IPS (economic-IPS): 2009-ben az LG Display a H-IPS panel sub-pixel rendszerét egyszerűsítette, és eközben megnövelte a mátrix átlátszóságát. Eközben a gyártási költségeket is csökkentették, hogy az alacsony költségű TN-Film panelekkel és a Samsung cPVA panelével is versenyre kelhessenek. Az e-IPS legnagyobb hátulütője a kisebb betekintési szög. Mikor ezeket a kijelzőket oldalról szemléljük, a kép veszít kontrasztjából, de tónusváltás nem történik. Mivel a középkategóriába készült egyes darabok 6 bit + A-FRC modullal jönnek ki, sokkal olcsóbbak a True 8 biteseknél.
UH-IPS és H2-IPS: Ezek az „új" fogalmak megközelítőleg ugyanazt takarják, mint az e-IPS. A sub-pixelek közötti távolságok kisebbek, mint a H-IPS esetében, így 18%-kal nagyobb az apertúraarány, vagyis fényesebb a panel, és a kontraszt is javul.
S-IPS II: Az S-IPS II állítólag 11,6%-kal jobb apertúraaránnyal rendelkezik, mint az UH-IPS, vagyis még többet lehet vele spórolni. A pixelelrendezés már korántsem hasonlít a H-IPS-re, inkább a hagyományos S-IPS nyíl alakú elrendezésére hajaz.
Performance IPS (p-IPS): A NEC által 2010-ben bevezetett fogalom szintén a H-IPS egyik változatára utal, azonban ez már 10 bites. Valójában csupán 8 bites modult kap a panel, de e mellé jár egy 10 bites vevő, melyből így 8 bit + A-FRC modul tevődik össze. Ez pedig akár egy 1,07 milliárd színárnyalatos palettát eredményezhet, azonban korántsem igazi 10 bit, amit látunk.
DELL Ultrasharp 2412M - tesztgyőztes
Az UltraSharp monitorok mindig is a Dell legjobban fogyó sorozatába tartoztak, hiszen megvásárlóik kedvező áron juthattak minőségi, viszonylag nagy méretű monitorhoz - általában ezek azok a paraméterek, amik egy felhasználót meg tudnak győzni. A jelek szerint a tavaly bemutatott U2412M folytatja az elődei által kitaposott utat.
A monitor az U2410-hez hasonlóan 1920×1200 pixel felbontású, 16:10 képarányú IPS panelt kapott, ami 1000:1 natív kontrasztaránnyal rendelkezik. Ez a modell azonban a hatékonyság növelése érdekében már LED megvilágítású és e-IPS paneles. Ez azt jelenti, hogy nagy testvére p-IPS paneljéhez képest a válaszidő növekedett (8 ms), a fényerő pedig csökkent (300 cd/m2). Azért azt leszögeznénk, hogy ez a monitor nem versenyezhet az U2410-zel, sem jó pár, a piacon lévő 24 hüvelykes monitorral, de nem is ez volt a DELL célja vele. Valahol félúton kell elhelyezni a pontos, professzionális megoldások és a mindennapok mókuskerekének hajtását elősegítő TN paneles monitorok között.
Amikor a szemünk a specifikációkon rálel az IPS szócskára, általában máris megjelenik előttünk egy nagy betekintési szöggel rendelkező, színhű monitor képe. Ebben az esetben azért kissé más a helyzet. A színek telítettsége kissé messzebb volt az optimumtól és a háttérvilágításként használt LED még kalibrálás után is a kék irányába tolta el a színeket. A megvilágítás egyenletességével nem volt probléma. A játékok szerelmeseinek nem feltétlenül ajánlanánk az U2412M-et, mivel kijelzője olykor hajlamos kihagyni pár kockát, valamint szellemkép is megjelenhet rajta. Mindezek hallatán azt hihetnénk, hogy ez a monitor egyáltalán nem éri meg az árát, de ezzel nem is lehetnénk messzebb a valóságtól. Kalibráció után nagyon jó kontrasztarányt, gazdag, élénk színeket és megfelelő RGB-szintet kaptunk, így aztán csak úgy brillíroz a monitor. Eltarthat egy darabig, mire mindent beállítunk, de a megfontoltan kialakított menü már az első használattól kezdve átlátható.
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 4,5
Ár/érték: 4
Előny: magas hatékonyság, kiváló kalibrációs lehetőségek, matt képernyő, izmos állvány
Hátrány: kék árnyalat túlsúlyban, gyenge gyári beállítások, hosszú (szürke-szürke) válaszidő
LG IPS235V-BN
A monitorspecifikációra nézve az az érzésünk támadhat, hogy mindent magkapunk, amiről csak álmodtunk. A nagy betekintésű IPS panel mellett van D-Sub, DVI és HDMI is, és mindezt igen csak kedvező áron kapjuk. A 23 hüvelykes, 1920×1080 pixel felbontású monitor fémhatású kávája minőségi hatást kelt és nem gyűjti az ujjlenyomatokat. A kijelző csillogásmentes 3H borítást is kapott, amely a kisebb karcoktól és ütésektől is védi a monitor szívét.
A képminőség területén csak pár apróbb problémába szaladtunk bele. A betekintési szög a technológiájához képest rendben van, és a színhűséggel sincs probléma, azonban ha videojátékra kerül a sor, még az 5 ms-os válaszidő sem tudja eltüntetni a kijelzőről a szellemképeket. (Bár igazából csak az látja őket, aki kifejezetten erre figyel.) Filmezésre és általános képszerkesztésre nagyon is jó választás a monitor, hiszen ár/értékben elég erős szereplő a mostani mezőnyben. Habár a gyári RGB beállítások a legtöbb ember számára megfelelnek, érdemes pár percet szánni a kalibrálásra. A menüt a káva alatt található gombokkal kezelhetjük, de ezek működését ki kell tapasztalni, mivel semmi nem jelzi, melyik mire való. Rövid használat után azonban már nem lesz probléma a kezelésük. A menüben egyébként hat különböző színnel (piros, zöld, kék, cián, magenta és sárga) babrálhatunk, és ha véletlenül rendelkezünk egy monitorkalibrációs eszközzel, akkor meglehetősen színhelyessé varázsolhatjuk az eszközt. Az inputok a monitor hátlapján lefelé néznek, így teljesen hátra is tolhatjuk az asztalon, de akár a falra is szerelhetjük.
Az IPS235V képminősége és alacsony ára megér egy misét. Habár más alacsony árkategóriás IPS paneles monitorok is mozognak a piacon, ezen a kijelzőn bőséges lehetőség adódik a kalibrációra, így amennyiben nem szeretnénk túl sokat költeni, érdemes ezt választani.
Képminőség: 3,5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Előny: kedvező ár, jó válaszidő, bő állíthatóság
Hátrány: gyenge gyári beállítások
ASUS PA238Q - A PCW ajánlata
Az ASUS Pro Art sorozatába tartozó 23 hüvelykes, 8 bites p-IPS panellal szerelt PA238Q modell professzionális színhűséget nyújt, melyhez mindössze egy kis babrálásra van szükségünk. Már első látásra egészen jól összerakott darabnak tűnik. A kijelzőt 100 mm magasságig emelhetünk, 60 fokban elforgathatjuk, valamint portré módba is állíthatjuk; -5/+20 fokban meg is dönthetjük. A monitor kávája nem túl vaskos, mivel mindössze 17,5 milliméter. A monitor hátán a portok (D-Sub, DisplayPort, DVI-D, 2× USB, jack) lefelé néznek, illetve két USB portot a készülék oldalán is elérhetünk. Ebből kifolyólag a kijelző a falra is felszerelhető.
A dobozból kihámozva a PA238Q színhőmérséklete kissé meleg, azaz a sárga dominál. A kijelző csúcs fényereje 281 cd/m2 körül mozog, ami jónak számít. Teljes fényerőn a panel kontrasztaránya 868:1, ami az IPS panel sajátosságaiból kifolyólag nem rossz. 2,24-es gammaértéke pedig közel van az ideálishoz. A színhűség ekkor azonban még nem az igazi.
A fenti értékeket látva felmerülhet bennünk a kérdés, miért érdemes beruházni egy „alacsony" fényerejű, kissé „gyenge” kontrasztarányú monitorra? Egyrészt azért, mert az OSD menü számos opciójával javíthatunk a helyzeten. Miután kikapcsoljuk az ASUS Splendid színsémákat, érdemes a standard módot választani, mielőtt megadjuk saját színbeállításainkat. Amennyiben a fényerőt közel 125 cd/m2-rel csökkentjük, a szemünk hálás lesz, miközben a színhőmérséklet, a gamma és a színhűség sem változik, azonban a kontrasztarány 957:1-re nő. A teljesen sötét képernyőn a széleken látszik, hogy a LED panel munkálkodik, azonban ennek mértéke nem vészes. A panel betekintési szöge nagy, és játékokra is kiválóan alkalmas.
Mindössze pár beállítás árán tehát nagyszerű képet varázsolhatunk a monitorra, amely a DELL masinája után a második legjobb volt tesztünk során. A két monitor állványa közel azonos képességekkel bír, azonban a Dell fényerőben jobb.
Képminőség: 4,5
Szolgáltatás: 4
Ár/érték: 4
Előny: kiváló állvány, színhű kijelző, jó gamma
Hátrány: háttérvilágítás-szivárgás a széleken
Philips E-Line 237E3QPH
A Philips E-Line 237E3QPH modellje az LG-ével összehasonlítva mutatja meg igazán, milyen nagy utat tett meg az IPS panel 1996 óta. De egyáltalán nem kell ennyire visszamenni az időben, hiszen még pár évvel koezelőtt is igen tetemes összeget elkértek egy nagylátószögű, színhelyes panelért. Mára az alváltozatoknak köszönhetően arra a szintre kerültünk, hogy árban már nem tátong széles szakadék a TN és az IPS panelek között. Innentől pedig a választás egyértelmű - vagy mégsem?
A monitor nagyon kecses és meglepően vékony. Az állvány azonban csak -5/+20 fokos döntést enged, mást nem. A káva csillogó zongoralakk-fekete, ezért gyűjti az ujjlenyomatokat rendesen. Ezen helyezkednek el az érintésérzékeny menükezelő gombok, melyek első használatra kissé szokatlanok lehetnek, pláne hogy a szenzor nehezen adja be a derekát. A monitor további érdekessége, hogy mozgásérzékelő került az elejére. Amennyiben megszakítjuk a munkánkat és távozunk, a monitor lekapcsol, de ha visszatérünk, szinte azonnal újraéled.
Bemenetek terén felhozatala kissé más, mint a megszokott, mivel DVI port egyáltalán nincs rajta, csak egy D-Sub és két HDMI. Ez azért különös, mert habár a legtöbb jelenleg kapható grafikus kártya rendelkezik HDMI-kimenettel, egyelőre a DVI még mindig jelentős túlsúlyban van.
A dobozból kivéve a monitor közel 200 cd/m2-es fényereje kevés egy jól megvilágított szobában, pláne ha ráesik a napfény. 400:1-es kontrasztarányával sem kápráztathat el minket, emellett színhőmérséklete is magas egy kicsit, de színpontossága dicséretre méltó. Sajnos az OSD menüben nem sok beállítási lehetőségünk van.
A gyártó ebből a modellből több mindent is kihozhatott volna, ha bőségesebb opciókkal látja el a menüt, hiszen a mozgásérzékelő hasznos, és a monitor kialakítása is tetszetős.
Képminőség: 3,5
Szolgáltatás: 3,5
Ár/érték: 4
Előny: jó betekintési szög, kedvező ár, szép dizájn, mozgásérzékelő
Hátrány: alacsony kontraszt, kissé egyenetlen háttérvilágítás, nincs DVI csatlakozó
