Egymás után jöttek az elmúlt egy-másfél évben a jobbnál jobb TN-paneles monitorok, de hosszas keresgélés után is mély zsebre volt szükség ahhoz, hogy jobb tulajdonságokkal bíró, nem TN-paneles monitort vásárolhassunk. Tény, hogy a komolyabb képminőségre vágyó felhasználók igényeit nem nagyon vették figyelembe a gyártók, hiszen a válságban az olcsó és nagy tömegben értékesíthető kijelzők jelentették a fennmaradáshoz szükséges mentőövet, illetve a LED-háttérvilágítás bevezetése ebben a szegmensben járt a legkisebb kockázattal. Az elmúlt időszak ennek ellenére mégis előnyös volt, több szempontból is: például sokan juthattak nagy képátlójú kijelzőhöz relatíve kedvező áron, illetve a TN-panel minősége is nagyságrendeket fejlődött. Ennek ellenére vannak hátrányok, amelyeken nem lehet túllépni a technológiából fakadóan.
A helyzet most annyiban változott, hogy időközben felbukkantak az eredetileg nem éppen olcsóságukról, de jó képminőségükről híres VA- és IPS-panelek olcsóbb, ám még mindig remek képminőséget kínáló változatai, mint az e-IPS, c-PVA vagy AMVA. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mitől olcsóbbak ezek a panelek? Általánosságban elmondható, hogy felépítésükben némileg egyszerűbbek és a válaszidejük egy fokkal gyengébb, mint a drágább változatoké. Emellett az olcsósítás a színmegjelenítést érintette, hiszen egyik panel sem képes sRGB-nél (NTSC 72%) nagyobb színtér lefedésére, ami az olcsóbb háttérvilágításnak – esetünkben csak és kizárólag CCFL – is betudható. Ennek ellenére a nagy kontrasztarányt, a széles betekintési szöget és számos más pozitív tulajdonságot örököltek ezek a panelek, áruk viszont jóval visszafogottabb, tehát ez alapján jó vételnek számítanak. Mindezekből már sejthető, hogy az általunk vizsgált kijelzők akár félprofesszionális célokra is használhatók, de elsősorban azon otthoni felhasználók igényét is kielégítik, akik nem érik be a TN-panelek minőségével, ha képesek megbarátkozni a nagyobb válaszidővel.
Mi lesz veled, HDMI?
Várható volt, hogy a HDMI ellenfele, a licencdíj szempontjából kedvezőbb (kvázi ingyenes) DisplayPort előbb vagy utóbb átveszi a stafétabotot a HDMI-től; legalábbis ami a PC-s felhasználást illeti, hiszen a DisplayPortot szándékosan a DVI lecserélése végett hozta létre a VESA. Az ingyenesség elsősorban a vásárlók számára jó hír, hiszen ezzel eltűnhet az a jelenség, hogy a HDMI-vel szerelt monitorok ára jelentősen magasabb, mint az azzal nem rendelkezőké. Ehhez azonban nem volt elegendő az, hogy a monitorok rendelkezzenek ilyen típusú bemenettel, a grafikus kártyákra is integrálni kellett a kimenetet, mivel a DisplayPorton továbbított jelek nem kompatibilisek a DVI és/vagy HDMI jeleivel. Az általunk tesztelt négy monitorból három típuson egyáltalán nem volt HDMI-bemenet, ezeken DisplayPort-bemenetet találtunk a szokásos analóg és DVI mellett – csupán a kifejezetten multimédiás felhasználásra fejlesztett EIZO Forison van HDMI. Mindez még korántsem jelenti a HDMI halálát, hiszen a közeljövőben megjelenő monitorokon megtalálható bemenetek fogják egyértelműen meghatározni az irányt, de mégis érdemes továbbra is figyelemmel követni a DisplayPort előretörését, ami 2009 óta a megnövelt sávszélességnek hála ugyanúgy képes a 3D-tartalmak továbbítására, mint a HDMI 1.4.
HP ZR24w
A HP kijelzője már szerepelt lapunk hasábjain és akkor igen jó eredményeket ért el. A ZR24 különlegessége, hogy valóban 24 hüvelykes képátlóval rendelkezik, ennek megfelelően felbontása 1920×1200 képpont, ami szemre is nagyobb, mint az 1080 soros 23 hüvelykesek kijelzője. Az 1200 soros felbontás jellemzően félprofesszionális vagy kifejezetten üzleti felhasználást vetít előre, és ezt erősíti a monitor külső kialakítása is: vaskos talp, masszív – és minden irányban állítható – állvány, robosztus, de mégis elegáns káva, illetve a kábelkötegelő megléte. Nem hiányzik a pivot, azaz portrémód sem, ami ennél a nagy látószögű panelnek hála egészen kellemesen használható. A beépített USB-elosztó négy darab kapuval szériatartozék, amiből kettő a monitor kávájának bal oldalán kapott helyet a könnyű elérhetőség érdekében. A csatlakozók között a HDMI nem kapott helyet, helyette van viszont DisplayPort, DVI és analóg. A ZR24-ben nincs hangszóró, ellenben egy fej/fülhallgató-kimenetet szívesen vettünk volna, mert munka közben néha hasznos lenne.
A HP monitorában IPS-panel dolgozik, ami meg is látszik a fogyasztáson, cserébe hatalmas fényerőre képes, de kalibrálva megregulázhatjuk a fogyasztást is. A képminőségre és színhűségre nem lehet panasz, főleg a homogén színek és háttérvilágítás egyenletessége kiváló, noha utóbbi fényereje a panel adottságai miatt nem elég alacsony, ez pedig lerontja a kontrasztarányt. Ezt ellensúlyozza a kiváló betekintési szög, ami makulátlan, pláne az e-IPS-hez képest, ami ezen a téren érezhetően gyengébben teljesít. Szürke gradienskép segítségével megvizsgáltuk a színátmenetek egyenletességét is, ami megfelelő eredményt adott, de a sasszeműek könnyen kiszúrhatják az átmenetet, viszont normál használat közben lehetetlen észrevenni. A gyári adatként megadott 5 ezredmásodperces válaszidő a PixPerAn teszt alapján hihetőnek tűnik, ha a menüben bekapcsoljuk az „overdrive”-ot, tehát a ZR24w abszolút alkalmas játékra és még a túllövéseffekt sem elfogadhatatlan mértékű.
Dell U2311H
A Dell kijelzője az U2410-est váltotta le, ez pedig azt vonta magával, hogy árban és specifikációban az új típus közelebb áll a felhasználók igényeihez, mint elődje. Ennek hála az U2311H egy kifejezetten olcsó e-IPS paneles monitor, ami külsőre sok mindenben hasonlít a HP ZR24w-hez. Például ez a típus is nagyon jól néz ki, állványa dönthető, forgatható, a magassága állítható és itt sem hiányzik a portrémód. A kimenetek tekintetében is megegyeznek, sőt még USB-kapu is van.
Az U2311H színhűsége csodaszámba megy, a 0,4-es érték kiugróan jónak számít, tehát az e-IPS panel előnye egyértelműen megmutatkozik és fogyasztása sem olyan vészes (kb. 25 watt). IPS-panel lévén a fekete fényereje itt sem kiemelkedően jó, ez összességében 800:1 kontrasztarányhoz elegendő. A háttérvilágítás eloszlatása közel sem sikerült olyan jól, mint a HP-nál, illetve a betekintési szögek vizsgálata során is jobb eredményre számítottunk: a színek torzulása kevésbé vészes, de a kontraszt jelentősen csökken, ami főleg a sötét színek esetében zavaró – főleg a homogén fekete vizsgálatánál bukik ki a probléma. A szürke gradiens vizsgálata már sokkal kellemesebb eredményt hozott, még akkor is, ha bele lehetne kötni, de a monitor árát látva eszünk ágában sincs – még a felsőbb árkategóriában is megállná a helyét.
A válaszidő gyári adat szerint 8 ezredmásodperc, az overdrive-nak köszönhetően, amit a mérések bőven igazolni látszanak, így a Dell U2311H nyugodt szívvel ajánlható játékokra is.
EIZO FlexScan EV2333WH és EIZO Foris FS2331
Sokan izgalomba jönnek és elismerően bólogatnak, ha az EIZO nevet látják vagy hallják, ráadásul mindenki azonnal valamilyen drága kijelzőhöz párosítja a márkanevet. Az elismerés nem véletlen, hiszen az EIZO tradicionális japán márka, ráadásul a termékei tényleg Japánban készülnek, szó sincs távol-keleti bérgyártásról. A minőség ennek tudatában megkérdőjelezhetetlen, nem úgy, mint a dizájn, amibe tényleg könnyű belekötni. Szerencsére az EIZO-nál felismerték, hogy a grafikus kijelzők mellett van keresnivalójuk az olcsóbb szegmensben is.
EIZO FlexScan EV2333WH
A FlexScan széria olcsóbb modellje az EV2333WH, amely a TriStand állvánnyal minden irányban elképzelhetetlen mértékben állítható. HDMI-bemenet ezen a monitoron sincs, illetve USB-t sem kapunk, helyette van beépített hangszóró és fényérzékelő, ami a megvilágítástól függően automatikusan állítja a fényerőt. Az EV2333WH menügombjai kissé szokatlanok, akárcsak maga a menü, amilyennel utoljára CRT-monitorokban találkozhattunk, tehát a japánok ezen a téren még el vannak maradva.
A fura külső mögött viszont komoly belső lakozik, c-PVA panellel, amelynek a színhűsége éppen DeltaE 1 határon van (1,2), viszont a kontrasztarány 1992:1-hez, köszönhetően az alacsony (0,06) fekete fényerőnek. A háttérvilágítás és színek homogenitásának vizsgálata, illetve a színátmenetre koncentráló teszt igen jó eredménnyel zárult, de a látószög kevésbé széles, mint például az IPS-es HP esetében, ami a PVA-panelnek tudható be – de még így is fényévekkel jobb, mint a TN-paneleseké. Játékokra az EV2333WH korlátozottan alkalmas, annak ellenére, hogy az overdrive mértéke a menüből állítható.
EIZO Foris FS2331
Az EIZO-tól nálunk járt másik típus a FORIS család tagja, amelyet elsősorban multimédiás és szórakoztató célokra szán a gyártó, ennek megfelelően az állványa csak dönthető, a dizájn inkább tévékhez hasonlítható – pici extra, hogy a díszcsík színét magunk választhatjuk meg. Az előlapon lévő gombokat minimalizálták a mérnökök, a menüt – amelynek nem változtatható a pozíciója – csak a mellékelt távirányítóval érhető el. A FlexScanhez hasonlóan a Forisban is c-PVA panel dolgozik, alapbeállításon is elviselhető színhűséggel, de kalibrálás után még jobb értéket kapunk (0,8). Ennek a kijelzőnek volt a legmagasabb a kontrasztaránya (2400:1), ami nagyon jó feketeszín-visszaadást jelent, azaz nagyobb fényerővel a gyári 3000:1 érték sem elérhetetlen. Nemcsak ebben jobb a Foris, mint a FlexScan, hanem válaszidőben is, ami egy multimédiára szánt kijelzőnél kulcsfontosságú, tehát ezzel a típussal már játszani is lehet és akár konzol is csatlakoztatható hozzá HDMI-bemeneten keresztül – amiből kettőt is kapott.
A befutók
Mindent összevetve a legjobb vétel a HP ZR24w, amely ideális játékra, munkára és az ára is a középmezőnyben van, csak a kontrasztarány alacsonyabb a vártnál. Szintén nem csinálunk rossz vásárt a Dell U2311H-val, noha vannak hibái, de ennyi pénzért igen jó vétel. Az EIZO monitorok mindig különcnek számítottak és ez most sincs másképp. A FlexScan és Foris egyaránt jó monitorok, de felhasználási területük korántsem annyira univerzális, mint a másik két versenyzőé, ezért csak feltételesen ajánlhatók – a FlexScan munkára, a Foris pedig játékra termett.
