A Google jövő héten először küldi fel saját AI-gyorsítóit az űrbe a Project Suncatcher keretében. A kísérleti műholdon négy Trillium TPU kap helyet, a cél pedig egyelőre nem egy működő űrbéli adatközpont létrehozása, hanem annak kiderítése, hogy a vállalat AI-hardvere egyáltalán képes-e hosszabb távon megbízhatóan működni Föld körüli pályán.
A Google a Planet műholdas vállalattal dolgozik együtt a projekten, az első hardvert pedig a SpaceX Transporter-18 küldetésével állítják pályára. A mostani tesztplatform nagyjából egyetlen adatközponti szerver számítási kapacitásával rendelkezik, a napelemek pedig körülbelül egy kilowatt energiát szolgáltatnak számára. Ez elegendő ahhoz, hogy rövidebb AI-feladatokat, például Gemini-kéréseket dolgozzon fel.
Az egyik legnagyobb kérdés a sugárzás. A kozmikus részecskék és a napkitörések úgynevezett bitflip hibákat okozhatnak a chipekben, vagyis megváltoztathatják a memóriában tárolt bitek értékét. A Google ezért már földi körülmények között is protonnyalábnak tette ki a TPU-kat a UC Davis Crocker Nuclear Laboratory laboratóriumában. A vállalat saját mérései szerint a Trillium chipek a tesztek során nagyobb összesített sugárterhelést is elviseltek annál, mint amennyi egy ötéves űrmisszió alatt érné őket.
Nem egyszerűbb a hűtés sem. A TPU-k működés közben rengeteg hőt termelnek, az űr vákuumában azonban nincs levegő, így hagyományos ventilátoros megoldással nem lehet megszabadulni a felesleges hőtől. A Google ezért hőcsövekkel, réz- és alumíniumrétegekkel, valamint radiátorokkal vezeti el az energiát. A jelenlegi rendszer nagyjából 15 percig képes folyamatosan terhelés alatt működni, utána le kell állítani a chipeket, hogy lehűljenek.
Maga az indulás is komoly próbatétel lesz. A rakétaút során a műhold akár tízszeres gravitációs gyorsulást is megtapasztalhat, egyes alkatrészekre pedig 50-100 g-s terhelés is juthat. A Google földi vibrációs tesztjein a hardver ezt már kibírta, de a vállalat szerint több kérdésre csak valódi űrbéli környezetben lehet választ kapni.
A Project Suncatcher hosszabb távú elképzelése ennél jóval ambiciózusabb. A Google olyan, egymással lézeres kapcsolaton kommunikáló műholdcsoportokat képzel el, amelyek tucatnyi TPU-t hordozhatnak, és közösen végezhetnek nagyobb AI-számításokat. A következő komolyabb teszt 2027-ben jöhet, amikor két, egymással kommunikáló prototípus műholdat állítanának pályára.
A koncepció egyik fő vonzereje, hogy megfelelő pályán a műholdak szinte folyamatosan hozzáférhetnek a napenergiához, a Google számításai szerint pedig akár nyolcszor annyi napenergiát is begyűjthetnek, mint a földi rendszerek. Ettől még a vállalat saját vezetői sem várnak gyors áttörést: James Manyika, a Google kutatásért felelős alelnöke szerint a következő néhány évben nem számítanak valóban használható kereskedelmi rendszerre.
