A Linux egyik nagy erénye mindig is az volt, hogy egészen elképesztően régi hardvereket is képes életben tartani. Ez jól hangzik, amíg valakinek tényleg szüksége van ezekre az eszközökre, de a kernel fejlesztőinek minden egyes régi driverrel dolguk van akkor is, ha azt már jó eséllyel senki nem használja. Most egy ilyen darab kerül ki a rendszerből: a Linux 7.2-ben megszűnhet az RC Systems DoubleTalk PC ISA beszédszintetizátor-kártyához tartozó régi dtlk driver támogatása. A hardver 1991-ből származik, vagyis nagyjából 35 éves eszközről beszélünk.
A DoubleTalk PC eredetileg egy ISA-csatlakozós beszédszintetizátor-kártya volt, vagyis abból az időből jön, amikor a PC-kben még teljesen más bővítőkártyás világ működött. A régi Linux-driver leírása szerint a kártya többféle hangszintézist támogatott, köztük szövegfelolvasást, LPC-t, PCM/ADPCM-et és CVSD-t, emellett hanggenerátort is tartalmazott. Ez a fajta hardver különösen fontos volt a hozzáférhetőségi megoldásoknál, például képernyőolvasós használatnál, amikor a számítógépnek beszéddel kellett visszajelzést adnia a felhasználónak.
A mostani döntés nem arról szól, hogy a Linux teljesen hátat fordít a DoubleTalk PC-nek. A Phoronix által idézett kernelmódosítás szerint a problémás dtlk driver súlyos kódstílusbeli gondokkal küzd, és a Linux 2.6.12-rc2 óta lényegében csak általános, fa-szintű javításokat és alkalmi takarításokat kapott. Ennél is fontosabb, hogy ugyanazt a hardvert a drivers/accessibility/speakup alatti megoldás is támogatja képernyőolvasós használatra, csak nem ugyanazt a kódot használja. Vagyis aki valamilyen különös okból ma is ilyen kártyával dolgozik, annak elvileg nem feltétlenül vész el minden támogatása.
A driver eltávolítása így inkább karbantartási döntés, nem nagy felhasználói csapás. A Linux-kernelben rengeteg olyan régi kód él, amelynek megtartása önmagában is munka: fordulnia kell, nem törheti el a buildet, reagálni kell a statikus elemzők és fuzzerek által talált hibákra, és időről időre hozzá kell igazítani a kernel belső változásaihoz. Ha közben nincs valós felhasználói kör, akkor a fejlesztők nagyon nehezen tudják megindokolni, miért érdemes tovább cipelni. A dtlk driver esetében pontosan ez lehetett a mérlegelés vége: nagy eséllyel nincs érdemi használata, miközben a kód ott maradna teherként a rendszerben.
Ez a történet egy szélesebb linuxos takarítási hullámba is beleillik. A Phoronix korábban arról írt, hogy a régi ISA- és PCMCIA-korszakból maradt hálózati driverek is célkeresztbe kerültek, részben azért, mert az AI-alapú hibakeresés és a fuzzerek egyre több problémát jeleznek olyan kódrészekben, amelyeket valószínűleg már senki nem használ modern kernellel. Andrew Lunn kernelkarbantartó akkor úgy fogalmazott, hogy ezek a régi driverek sokáig nem jelentettek nagy terhet, de a sok új, gyakran AI-val támogatott hibajelentés miatt már egyre több munkát okoznak.
Ez nem jelenti azt, hogy a Linux hirtelen elengedné a régi hardvereket. Inkább arról van szó, hogy a támogatásnak van egy gyakorlati határa. Ha valaki ténylegesen használ egy régi eszközt, modern kernelen, és hajlandó tesztelni vagy karbantartani a hozzá tartozó kódot, akkor sok esetben van esély a driver megmentésére. Ha viszont egy meghajtó évtizedek óta csak azért maradt bent, mert senki nem nyúlt hozzá, és már egy másik kódrész is lefedi ugyanazt a hardvert, akkor a törlés teljesen ésszerű lépés.
A DoubleTalk PC dtlk driverének nyugdíjazása ezért egyszerre apró és beszédes hír. Apró, mert aligha érint tömegeket, és a hardverhez maradhat más út a Linuxon belül. Beszédes, mert jól mutatja, hogy még a híresen hosszú memóriájú nyílt forráskódú világban sem lehet mindent örökké életben tartani. A Linux továbbra is az egyik legjobb rendszer marad régi gépekhez és különleges hardverekhez, de a kernel nem múzeum. Amihez nincs felhasználó, nincs karbantartó, és van jobb alternatíva, annak előbb-utóbb mennie kell.
