A NASA egy olyan új roverprototípust tesztel, amely a jövőben jóval gyorsabbá és rugalmasabbá teheti a Hold és a Mars kutatását. Az ERNEST, teljes nevén Exploration Rover for Navigating Extreme Sloped Terrain, nem egyszerűen egy újabb marsjáró-terv, hanem egy olyan kísérleti robot, amellyel a NASA Jet Propulsion Laboratory mérnökei azt vizsgálják, hogyan lehetne a következő generációs űrjárműveket nehezebb terepre, nagyobb távolságokra és önállóbb döntéshozatalra felkészíteni. A négykerekű prototípust a dél-kaliforniai Colorado-sivatagban vetették be, ahol a rover nagyjából 26 kilométert tett meg 37 órányi vezetési idő alatt. Ez földi szemmel nem tűnik szédítő tempónak, egy bolygókutató robotnál viszont hatalmas előrelépés. A NASA szerint ez több mint tízszerese annak a sebességnek, amellyel a Perseverance biztonságosan navigálni tud a Marson.
Az ERNEST egyik legfontosabb újítása a mozgásában rejlik. A korábbi NASA-roverek ikonikus, hatkerekű rocker-bogie felfüggesztése évtizedeken át megbízhatóan működött, de a mérnökök most azt próbálják kideríteni, hogyan lehetne túllépni ezen a megoldáson. Az ERNEST aktív felfüggesztést kapott, képes külön mozgatni a kerekeit, át tud lépni akadályokon, oldalazva is haladhat, és különböző mozgásformákat használhat attól függően, milyen terepre kerül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rover nem csak gurulni próbál ott, ahol a felszín engedi. Ha sziklák, meredekebb lejtők, homokos bordák vagy nehezebben értelmezhető akadályok kerülnek elé, a rendszer a testtartásával, a súlyelosztásával és a kerekei mozgatásával is alkalmazkodik. Egy ilyen képesség különösen fontos lehet a Hold sarkvidékein, ahol hosszú árnyékok, éles fényviszonyok és kiszámíthatatlan terepviszonyok várhatják a jövő robotjait.
A NASA mérnökei ezért nemcsak nappal tesztelték az ERNEST-et, hanem hajnalban, alkonyatkor és éjszaka is. A cél az volt, hogy olyan fényviszonyokat szimuláljanak, amelyek a Hold pólusvidékein is előfordulhatnak. Ezeken a területeken a Nap alacsonyan jár, az árnyékok hosszúak és erősek, egy rovernek pedig nem engedhető meg, hogy csak ideális körülmények között tudjon biztonságosan közlekedni. A prototípus emellett sokkal önállóbb is, mint a korábbi generációk. A fejlesztők megerősítéses tanulást használtak, vagyis olyan AI-módszert, amelynél a rendszer gyakorlás és visszajelzés alapján tanulja meg, hogyan érdemes viselkednie különböző helyzetekben. Először szimulált és ellenőrzött környezetben, a JPL Mars Yard nevű tesztpályáján próbálták ki, majd jött a valódi sivatagi terep. Ez nem azt jelenti, hogy az ERNEST holnapután már a Marson fog száguldozni. A mostani jármű mindössze 1,2 méter hosszú prototípus, amelynek feladata a technológiák kipróbálása, nem egy konkrét küldetés végrehajtása. A NASA szerint egy valódi holdi vagy marsi misszióhoz készült változat ennél nagyobb lehetne, de a mostani tesztek már megmutatják, milyen irányba fejlődhetnek a következő bolygókutató robotok.
A tét azért nagy, mert a jelenlegi roverek elképesztően értékes tudományos munkát végeznek, de nagyon lassan haladnak. A Curiosity és a Perseverance is évek óta működik a Marson, viszont a biztonságos útvonaltervezés, a terepakadályok és a távoli irányítás miatt minden megtett méter sok időt igényel. Ha a jövő roverei gyorsabban, önállóbban és nehezebb terepen is képesek lennének mozogni, sokkal nagyobb területeket járhatnának be egy küldetés alatt. James Keane, a JPL bolygókutatója szerint egy ilyen járművel akár tudományos országúti túrát is lehetne tenni a Holdon vagy a Marson. Ez jól összefoglalja az ERNEST lényegét: a NASA nem csak egy erősebb robotot akar, hanem olyan felfedezőt, amely nem ragad le az első komolyabb akadálynál, és nem napok alatt tesz meg olyan távolságot, amit a tudományos célok miatt órák alatt kellene elérnie.
Az ERNEST jelenleg még kísérleti rendszer, de ha a technológiái beválnak, a jövő holdi és marsi roverei sokkal bátrabban indulhatnak majd olyan területekre, amelyeket ma túl kockázatosnak tartanának. A NASA következő nagy ugrása a bolygókutatásban így nem feltétlenül egy újabb látványos műszer lehet, hanem az, hogy a robot végre gyorsabban és okosabban jut el oda, ahol a legérdekesebb válaszok várnak.
