A NASA űrszondája megint rácáfolt minden eddigi elképzelésünkre arról, milyen is az időjárás egy gázóriás pólusán és a Naprendszer legaktívabb vulkánvilágában. A Jupiter és holdja, az Io úgy produkálják a termikus extrémeket, mintha versenyt rendeznének.
A Jupiter északi pólusán továbbra is teljes a káosz, kilenc masszív ciklon örvénylik 160 kilométer per órás sebességgel, középpontjukban pedig egy még nagyobb, állandó poláris vihar terpeszkedik. A Juno több éves adataiból kiderült, hogy ezek a ciklonok nem "múlnak el", hanem pingponglabdaként pattognak egymáson.
Ami viszont igazán hátborzongató, az az Io. A Juno legújabb felfedezései szerint a hold felszíne alatt még mindig forró láva bugyog, mitöbb, az Io 10%-a alatt aktív láva húzódik meg. A decemberi óriáskitörés még márciusban is füstölgött, és lehet, hogy máig aktív. Úgy tűnik az Io egyfajta "radiátor", amely folyamatosan szellőzteti a belső hőjét a világűr felé.
A Juno nemcsak fotókat küld, hanem rádiójeleket is, amikből kiderült, hogy Jupiter északi pólusa kb 11 Celsius-fokkal hidegebb a környezeténél. A poláris hideg egyébként szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek a ciklonok ennyire stabil rendszert alkotnak. A kutatók szerint mindez azért is érdekes, mert segít megérteni a saját időjárási rendszereinket is. A Jupiter olyan, mint egy gigantikus fizikai modell, amin látványosan lejátszódik mindaz, ami a Földön kisebb léptékben történik.
Május 6-án a Juno ismét elrepül Io mellett, mindössze 88 ezer kilométerre a felszíntől és ha a a kitörés még mindig zajlik, az újabb bizonyíték lesz arra, hogy Io nemcsak a Naprendszer legforróbb holdja, hanem az egyik legizgalmasabb geológiai cirkusz is.