Az emberi testet az evolúció eredetileg arra tervezte, hogy a Föld bolygó körülményei között funkcionáljon vállalható hatékonysággal - ideig-óráig. Hogy mi történik a szervezettel az űrben járkálva, hát az bizony még nagy titok számunkra. Vannak már elképzelések és kutatási adatok, de messze vagyunk még a biztos eredményektől. Az Artemis-2 legénysége ebből a szempontból hozhat áttörést.
Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen a 10 napos küldetésük során tesznek majd egy kört a Hold körül. A túra során el fogják érni a 250 000 mérföldes távolságot a Földtől, ami azt jelenti, hogy a legénység messzebbre merészkedik az űrben, mint eddig bárki más. Ez az emberi egészségkutatás szempontjából rengeteg felbecsülhetetlen értékű adatot hozhat.
A küldetés során Steven Platts (a NASA Johnson Space Centerének emberi kutatásokkal foglalkozó csoportjának vezetője) és kollégái mindent figyelnek majd az asztronautákra erősített karpereceken, az utazás előtt és után begyűjtött mintákon, és egyéb felvételeken keresztül. Platts elmagyarázta, hogy az űrutazás öt főbb veszéllyel jár: sugárzás, bezártság és elszigeteltség, a Földtől való távolság, a megfelelő mértékű gravitáció hiánya és az ellenséges, szűkös tér.
Ezen veszélyek hatásai többféleképpen is megjelenhetnek az asztronautákon. Az Artemis-2 legénysége például jóval kevesebb mikrogravitációt fog megtapasztalni, mint egy ISS-re felküldött kutató, de közben jóval több sugárzás fogja ostromolni őket, mint az űrállomás lakóit. A küldetéshez használt Orion űrhajó magas fokú védelmet kínál majd ez ellen, de lemérni, hogy mennyi szűrődik át a pajzsokon, és hogy milyen hatása van annak az emberi testre, a valóságban még nem tudják, ezért ez az információ is kulcsfontosságú lesz.
A legénység egyszerre lesz kísérleti egér és kutató. Amíg ők út közben elvégzik a kiszabott megfigyeléseiket, addig a Földön tartózkodó csapat begyűjt minden távolról elérhető adatot. A cél, hogy a rengeteg minta és felvétel segítségével biztonságosabb eljárásokat és felszereléseket dolgozhassanak ki. Ebben lesznek hatalmas segítségükre például az AVATAR chipek is, melyek pendrive méretű, valódi emberi szövetet tartalmazó tárolók. A kialakításuk szimulálja egy szerv működését, így jó képet adhat arról, hogy egy-egy adott szervvel mi történik az űrben járva.
"Képzeld el azt, hogy ki akarnak küldeni engem két évre egy űrútra. A NASA fellőhet egy szövetchipet (az avatáromat), megnézheti, hogy mi történt azzal, majd felépítheti a szükséges, rám szabott eljárásokat azok ellen a hatások ellen, melyek a chipemet érték."
Mindent összegezve az Artemis-2 egy kulcsfontosságú utazás lesz, ami márciusban indulhat majd útnak.