Mostanában szinte minden új tech egy már létező eszköz okosított verziója, amivel kapcsolatban a legnagyobb mérnöki teljesítmény, hogy úgy csempésszék bele a mesterséges intelligenciát, hogy legalább hunyorogva hasznosnak tűnjön. Nemcsak én érzem így, a CES után sokat beszélgettünk Erdős Marci főszerkesztő úrral és arra jutottunk, hogy kifejezetten unalmas lett a tech az AI-éra első felvonására.
A CES egyik legizgalmasabb újdonságát számomra az ASUS szállította, akik valahogy mindig nagyon ügyesen bútoroznak össze más tehetséges cégekkel, amiből nevetségesen drága, de közben elképesztően menő dolgok sülnek ki. És valljuk be, a legtöbben a cool techért szeretjük ezeket a rendezvényeket.
Egy teljes hét a majdnem valóságban
Az ASUS ROG és XREAL közös projektje, az Asus ROG Xreal R1 pontosan erről szól. Könnyfakasztóan menő technológia, amit fantasztikus élmény kipróbálni, de ha megölsz - vagy sokat fizet az ASUS - sem tudom megmondani, hogy pontosan kinek lesz ez jó. Az R1 ugyanis nem egy VR-headset, nem egy monitor, de nem is egy tradicionális okosszemüveg, hanem egy olyan AR szemcsi, ami valójában egy 240 Hz-es, virtuális kijelzőt vetít eléd.
Elhatároztam, hogy egy teljes hétig megpróbálom mindenhova beépíteni a ROG Xreal R1-et, viszem magammal mindenhova, és kitalálom, hogy kinek, miért és hogyan lesz hasznos ez a tech.
Nagyon izgatott voltam, mert papíron elég erős az ajánlat. A szemüveg egy 171 hüvelykesnek megfelelő virtuális képet jelenít meg 1920×1080-as felbontással egy micro OLED-panelen. Térben le tudod horgonyozni a kijelzőt, kapsz egy 57 fokos látómezőt, a szemüveg hangszóróit pedig a Bose lőtte be. Az ASUS-nak kicsit kellemetlen igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy ezeket nagyrészt egyébként tudja a lényegesen olcsóbb Xreal One Pro is.
A nagy különbség az, hogy az R1 kijelzője bírja a 240 Hz-et és kapsz hozzá egy ROG Control Dock nevű kis dobozkát is. Ez valójában egy kis kapcsolóközpont, amire egyszerre több eszközt is ráköthetsz és gombnyomással váltogathatsz köztük. Szóval a koncepció nagyon érdekes és pont ennyire kíváncsi is voltam, hogy a gyakorlatban hogyan néz ez ki, és van-e olyan aspektusa a munkámnak vagy az életemnek, amihez az R1 hozzátesz annyit, hogy legalább szomorú leszek, amikor vissza kell adnom.
TLDR: Valójában nincs, de ennél azért árnyaltabb a kép.
Az R1-et az ASUS elsősorban a gémerek igényeihez lőtte be, úgyhogy leginkább ezzel is kísérleteztem a legtöbbet, de teljes online ügyeleteket is végigtoltam a szemüveggel, illetve igyekeztem a tartalomfogyasztáshoz is minél többet használni. Fontosnak éreztem, hogy a lehető legtöbb - brutálisan őszinte - ember fejére is rárakjam, hogy esetleg tapasztalnak-e valamit, amit én nem, de az egyetlen ilyenről Hajdú Gábor kollégám számolt be, aki pár perc használat után másfél órát ült, hogy hányás nélkül fel tudjon állni.
Szóval mindenképpen érdemes egy boltban felpróbálni, mielőtt megrendelitek. Személy szerint ilyet nem tapasztaltam, de az biztos, hogy hozzá kell szokni, és hosszabb használat után gyakran fájt a fejem is, de ez egy nagyon szubjektív dolog. Az én agyam a mozis 3D-t sem tudja megemészteni, a VR-t pedig főleg nem.
Az R1 alapvetően nem egy különösebben kényelmes viselet, de nem is kényelmetlen, és ahogy minden szemüveghez, ehhez is hozzá lehet szokni. Arra azért érdemes felkészülni, hogy még a nagyon baráti, 90 grammos súlyával sem felejted el soha, hogy rajtad van. Nem is baj, ha emlékszel rá, mert a szemüvegnek nincs saját akkumulátora, a szárához kapcsolt USB-C-n keresztül kap áramot és adatot is, úgyhogy szó szerint hozzá vagy kötve ahhoz az eszközhöz, amiről vetítesz.
Ez a része meglepően egyszerűen működik, még a külső kijelzőket híresen furcsán kezelő Macbookom is azonnal felismerte, de a telefonommal, a ROG Xbox Ally-ommal, a konzoljaimmal és az iPademmel sem volt probléma. Bedugod, működik.
A másik kifogástalan része az R1-nek - hatalmas meglepetésemre - a hangminősége. Ahhoz képest, hogy csak a fülkagylód irányába állított hangszórókkal operál, nagyon tiszta, váratlanul telített a hangja és egy pillanatra sem éreztem szükségét annak, hogy felvegyek egy külön fülest. Szép munka, Bose.
Menő kütyü a valakinek
És az a helyzet, hogy itt valójában véget is érnek az egyértelműen pozitív dolgok és jönnek a negatívumok, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy a nagyon specifikus felhasználóknak szóló részek. Egy teljes hét alatt sem tudtam rájönni arra, hogy valójában kinek jó ez, arra meg főleg nem, hogy kinek jó ez 339 ezer forintért, akinek valamiért kevés az Xreal One Pro 60 ezerrel olcsóbban.
Tudom, hogy istenkáromlás, de a 240 Hz-et én mindig afféle marketingszövegként kezeltem, mert ugyan egy pdf-ben remekül néz ki, de gyakorlati haszna valójában nagyon specifikus embereknek, még specifikusabb pillanataiban van. Monitorok tekintetében még érthető, hiszen van néhány e-sport-játék, amiből ki lehet hajtani a 240 fps-t, hogy legyen értelme a 240 Hz-nek, és ott nyilván számít a zéróközeli válaszidő is, de nem látom magam előtt azt az e-sportolót, aki a monitorját egy szemüvegre szeretné cserélni. Mindenki más számára pedig még ennél is nehezebben indokolható.
De ez semmit sem változtat azon, hogy iszonyatosan menő tech, ami néha még effektíve hasznos is tud lenni. Számomra a legtöbbet akkor adta, amikor az Xbox Ally-ra kötöttem rá, és az ici-pici kijelző helyett egy hatalmas vásznon játszottam azokat az indie csodákat, amiket elfuttat a masina, de ezeknél nem igazán számít a képfrissítés, ahol meg esetleg számíthatna, azt nem egy handhelden játszanám, úgysem bírja el. A másik alkalom, amikor objektíven hasznosnak találtam, amikor az irodától vagy a home office-tól távol, másodlagos kijelzőként tudtam használni. Csak rádugtam a laptopomra és a térben lehorgonyzott kijelző megnégyszerezte a rendelkezésemre álló, teleablakozható területet, ami annyira jó volt, hogy még a kávézó közönségének furcsa pillantásait is megérte.
A térben rögzítés általában jól működik, bár néha észrevétlenül azért arrébb mászik a kijelző és minden új szituációban újra be kell lőni a távolságot és a képernyőméretet. Az "átlátszósági mód" viszont leginkább csak oké, a kis R1-nek azért szüksége van időre ahhoz, hogy lekövesse a fejmozgásomat, ami a dupla képernyős használatot azért egy kicsit töredezetté teszi, illetve a majdnem teljesen sötét és a dizájnnapszemüveg-sötét közötti gyakori váltást az agyam sem különösebben szerette.
Early adopterek, szevasztok!
Szerintem az AR - és ha már itt tartunk, akkor a VR - szemüvegek még elég messze vannak attól a technológiai és kényelmi szinttől, ami indokolná azt az árat, amit kérnek értük. Sokkal közelebb, mint tavaly, de ez továbbra is egy nagyon specifikus demográfiai csoport játékszere, akik kifejezetten szeretik korán adoptálni az új technológiákat, vagy csak gerjednek a kompromisszumokra.
A hozzám hasonló mugliknak ez akkor lesz majd igazán izgalmas, ha a 240 Hz-es, 0,01 ms válaszidős, RGB-s és dokkolós parasztvakítás helyett magának a technológiának sikerül utolérnie a gyártók lelkesedését, hogy a következő - utáni - ROG Xreal szemüveg már kényelmesebben, vezeték nélkül tudja azt nyújtani, amire a felhasználóinak tényleg szüksége van.
Ha viszont te vagy az, akinek a ROG Xreal R1 szemüveggel az életed utolsó puzzle-darabkája is a helyére hullik, akkor már most elő tudod rendelni, hogy június 22-én már a kezedben tarthasd.
