Először sikerült közelről lefotózni a Kamoʻoalewa nevű aszteroidát, amelyet gyakran a Föld második holdjaként emlegetnek. A kép Kína Tianwen-2 szondájának köszönhető, amely július 2-án nagyjából 20 kilométeres távolságból örökítette meg az apró égitestet. Ez az első alkalom, hogy nem csak földi távcsöves mérésekből, hanem közeli űrszondás felvételből is láthatjuk, hogyan néz ki ez a különös objektum. A második hold megnevezés jól hangzik, de nem pontos. A Kamoʻoalewa nem úgy kering a Föld körül, mint a Hold, hanem a Nap körüli pályáján haladva hosszú időn át a bolygónk közelében marad. Az ilyen égitesteket kvázi-szatellitnek nevezik: a mozgásuk miatt úgy tűnhet, mintha a Föld társai lennének, valójában azonban a Nap gravitációja határozza meg a pályájukat.
A Tianwen-2 2025 májusában indult el a Hszicsangi Űrközpontból, és nagyjából 1 milliárd kilométeres út után érte el a célpontját. A most közzétett felvételen a Kamoʻoalewa egy apró, szabálytalan formájú szikladarabként látszik. A Scientific American szerint az égitest körülbelül 20 méter átmérőjű lehet, és nagyjából 28 perc alatt fordul meg a tengelye körül. Korábbi becslések ennél nagyobb méretet is valószínűsítettek, ezért a közeli megfigyelések különösen fontosak lesznek a pontos adatokhoz. A Kamoʻoalewa 2016 óta ismert, hivatalos jelölése 2016 HO3. Azért vált különösen érdekessé a kutatók számára, mert pályája szokatlanul stabil, és régóta a Föld közelében mozog. A tudósok egyik nagy kérdése az, honnan származik. Több kutatás szerint elképzelhető, hogy nem a kisbolygóöv távolabbi vidékeiről érkezett, hanem a Holdból szakadt ki egy nagy becsapódás során, akár néhány millió évvel ezelőtt.
Ezt az elméletet a Tianwen-2 mintái segíthetnek tisztázni. A kínai szonda nem csak fotózni ment az aszteroidához, hanem mintát is próbál gyűjteni a felszínéről, majd azt visszajuttatni a Földre. A küldetés azért különösen nehéz, mert a Kamoʻoalewa rendkívül kicsi, gyorsan forog, és alig van gravitációja. A szondának ezért többféle mintavételi módszerre is fel kell készülnie, köztük érintéses és rögzítéses megoldásokra. Ha a küldetés sikerrel jár, a Földre visszahozott anyagból kiderülhet, valóban holdi eredetű-e a Kamoʻoalewa, milyen ásványokból áll, és hogyan változott a felszíne az űrbeli sugárzás és a napszél hatására. Ez nemcsak egyetlen apró aszteroida miatt fontos, hanem azért is, mert a kvázi-szatellitek sokat elárulhatnak arról, hogyan mozognak a kis égitestek a Föld és a Hold környezetében.
A Tianwen-2 a minták leadása után sem fejezi be a munkát. A tervek szerint továbbindul a 311P/PANSTARRS nevű főövi objektum felé, amely szokatlan, többágú porcsóvája miatt szintén érdekes célpont. A mostani fotó azonban már önmagában is mérföldkő: először nézhettünk rá közelről arra az apró égitestre, amely nem a Holdunk, mégis évek óta a Föld egyik legfurcsább kísérőjeként halad velünk a Nap körül.
