Az internet egyik legrégebbi hallgatólagos megállapodása eddig nagyjából úgy működött, hogy a weboldalak hagyták a Google-t feltérképezni a tartalmaikat, a kereső pedig cserébe látogatókat küldött hozzájuk. A generatív mesterséges intelligencia megjelenésével ez az egyensúly egyre látványosabban borul fel:
a Google sok esetben már maga válaszolja meg a kérdést, így a felhasználónak el sem kell jutnia ahhoz az oldalhoz, ahonnan az információ származik.
Emiatt perelte be trösztellenes lépésként a Google-t 2025 februárjában a Chegg oktatási platform, szeptemberben pedig a Rolling Stone, a Billboard, a Variety és több más kiadvány mögött álló Penske Media Corporation. Mindkét ügy már a tárgyalás előtti szakaszban elakadt: Amit P. Mehta washingtoni szövetségi bíró szeptember 30-án helyt adott a Google elutasítási kérelmeinek, és mindkét keresetet teljes egészében elutasította. Külön pikáns részlet, hogy 2024 augusztusában ugyanez a szövetségi bíró mondta ki a vállalat elleni korábbi amerikai trösztellenes eljárásban, hogy a Google jogellenesen tartotta fenn monopóliumát az általános internetes keresők piacán. Ezúttal viszont arra jutott, hogy a kiadók érvelése nem illeszthető be az amerikai versenyjog kereteibe.
A Google feltérképezi az oldalt, de ettől még nem ígér kattintásokat
A Chegg és a Penske keresetének központi eleme az volt, hogy a Google lényegében választás elé állítja a weboldalakat. Ha engedik, hogy a kereső feltérképezze a tartalmukat, akkor az információ bekerülhet az AI Overviews és más mesterséges intelligenciás szolgáltatások válaszaiba is. Ha viszont teljesen kizárják a Google robotjait, a hagyományos keresési találatokból is eltűnhetnek.
A Penske szerint az AI Overviews miatt csökkenő keresőforgalom már a bevételeiben is megjelenik: a cég a keresetében azt állította, hogy az affiliate linkekből származó bevétele 2024 végére a csúcshoz képest több mint harmadával esett vissza. Hogy ebből mennyi írható ténylegesen az AI-összefoglalók számlájára, azt a bíróság nem vizsgálta, mert az ügy el sem jutott a bizonyítási szakaszig.
Mehta szerint ráadásul abból, amit a kiadók leírtak, nem következik, hogy a Google és a weboldalak között jogilag értelmezhető csereüzlet jött volna létre. A felperesek semmilyen olyan kommunikációt nem tudtak felmutatni, amelyből kölcsönös akarategyezségre lehetne következtetni, és egyeztetett mennyiségről, időtartamról vagy kizárólagosságról sem volt szó. A kiadóknak legfeljebb elvárásuk volt, hogy ha ingyen hozzáférhetővé teszik a tartalmaikat, a kereső látogatókat küld hozzájuk. "Egy elvárás azonban nem megállapodás" - jelentette ki a bíró, hozzátéve, hogy egyszerűen így működik egy általános keresőmotor.
Az AI Overviews a bíróság szerint a Google Search része
A Penske egy másik irányból is megpróbálta megtámadni a rendszert. A kiadó szerint a Google összekapcsolja domináns keresőjét az AI Overviews szolgáltatással, vagyis a weboldalak csak úgy maradhatnak jelen a nélkülözhetetlen hagyományos keresésben, ha közben az AI-válaszokhoz is rendelkezésre bocsátják a tartalmaikat. A bíróság ezt az érvelést sem fogadta el. Mehta szerint a Penske nem tudta hihetően alátámasztani, hogy a Google Search és az AI Overviews két külön termék volna, nem pedig egyetlen, integrált keresési élmény része. Ez persze nem végleges ítélet a két szolgáltatás viszonyáról, csak annyit jelent, hogy a keresetlevélben leírtak ehhez nem voltak elegendők. A bíró a többi érvet is elvetette: szerinte a kiadók kára az általános keresőpiacon legfeljebb mellékes következménye a Google magatartásának, a Penske által körülírt "online publikálási" piacot pedig, amely gyakorlatilag minden digitális szöveget lefedne, indokolatlanul tágnak tartotta.
A megkülönböztetés azért fontos, mert a Google egyre inkább ebbe az irányba tolja az egész keresőt. Ahogy korábban a PCW-n is írtuk, az AI Overviews és az AI Mode egyre szorosabban összekapcsolódik, a vállalat pedig hosszabb távon egy beszélgetésszerű, mesterséges intelligenciára épülő keresési élmény felé halad. Ám a tartalomszolgáltatással vagy oktatással foglalkozó weboldalak számára ez nem kezelőfelületi kérdés:
minél több választ ad meg a kereső maga, annál kevesebb okuk lehet az olvasóknak továbbkattintani.
Hogy a kiadók panaszait a Google sem hagyhatja figyelmen kívül, azt mutatja, hogy már külön eszközökkel is próbálja visszaterelni az olvasókat hozzájuk: egy új gombbal például az olvasók kedvenc forrásként jelölhetik meg az oldalt, amelynek cikkeivel aztán nagyobb eséllyel találkoznak a hírdobozban és az AI-válaszokban.
A bíró sem állítja, hogy minden rendben van
A mostani döntésből ezért veszélyes lenne azt a következtetést levonni, hogy a Google szabadon felhasználhat bármit az AI-válaszaihoz, és akkor nyugodjunk békében, mint média. Mehta csak annyit mondott ki, hogy a Chegg és a Penske által előadott trösztellenes érvek nem elegendők ahhoz, hogy jogi eszközökkel lehessen itt gátat vetni a folyamatnak. Arról nem született ítélet, hogy az AI Overviews tartalomfelhasználási gyakorlata minden szempontból jogszerű-e, szerzői jogi kérdés pedig nem is volt a perek tárgya. Ilyen alapon a Gemini tanítása miatt könyvkiadók indítottak külön pert a Google ellen, az például egy egészen más kérdés lesz.
A bíró kifejezetten jelezte is kommentárjában, hogy nem veszi félvállról a kiadók által leírt károkat, és nem érzéketlen azon újságírók, oktatók és tartalomkészítők helyzete iránt sem, akiknek a munkáját a Google ellentételezés nélkül veszi át és dolgozza fel. Álláspontja szerint azonban ha az új technológia olyan gazdasági helyzetet teremtett, amelyre a jelenlegi szabályok nem adnak választ, azt a Kongresszusnak és a szabályozó hatóságoknak kell rendezniük, nem a trösztellenes jog kiterjesztésével.
Az ügyeknek ugyanakkor ezzel nincs feltétlenül vége. A döntéshez az elsőfokú eljárást lezáró, fellebbezhető végzés tartozik, így mindkét felperes a fellebbviteli bírósághoz fordulhat.
Közben a Google is kísérletezik egy fizetős modellel. A The Information értesülése szerint a vállalat egy kísérleti programban nagyjából száz kiadónak fizet, ha tartalmuk érdemben hozzájárul az AI Overviews, az AI Mode vagy a Gemini válaszaihoz. A programról elsőként a Digiday számolt be szeptember közepén. Az összegek nagyon eltérőek: egy korán csatlakozott kiadó évente több mint egymillió dollárt kap, több kisebb oldal viszont hónapok alatt sem keresett ezer dollárt, ami a hirdetési bevételük egy ezrelékénél is kevesebb. Több nagy kiadó távol maradt a programtól, mert jobb ajánlatra vár.
Kényszerpályán a kiadók
A kiadók (igen, magunkra is gondolunk most) szempontjából a döntés azért nyugtalanító, mert egy amerikai bíróság szerint a jelenlegi jog nem kínál fogódzót egy olyan függőségi viszonyban, amely másfél évtized alatt épült ki, és amelyben a feltételeket jellemzően a Google szabta meg.
A 2014-es német eset jól mutatja, mekkora ennek a tétje: amikor a Google egy licencvita miatt az Axel Springer néhány lapjáról csak címeket jelenített meg (linkek nélkül), a kiadó saját adatai szerint két hét alatt mintegy 40 százalékkal esett a keresőből és 80 százalékkal a Google News-ból érkező forgalmuk, a Springer pedig ingyenes licencet adott a cégnek. A generatív AI ugyanezt a mintát viszi tovább: a francia versenyhatóság 2024-ben 250 millió eurós bírságot szabott ki a Google-ra, többek között azért, mert a Bard (a mai Gemini) a kiadók értesítése nélkül tanult a sajtótartalmakból, és a kiadók nem vonhatták ki tartalmukat az AI-szolgáltatásból úgy, hogy közben a Google többi felületén ne sérüljön a megjelenésük.
Ez a monopolhelyzettel való visszaélés alapkérdése: felhasználhatja-e egy domináns cég a keresőpiacon szerzett erejét - amelynek jogellenes fenntartását 2024-ben éppen Mehta mondta ki - arra, hogy egy új szolgáltatáshoz ingyen jusson alapanyaghoz? Az amerikai perekben felhozott jogcímek megállapodást, illetve két külön terméket feltételeztek, az uniós versenyjog viszont a tisztességtelen kereskedelmi feltételek kikényszerítését önmagában is visszaélésként kezelheti. Az Európai Bizottság 2025 decemberében ezen az alapon indított vizsgálatot az AI Overviews és az AI Mode ügyében, a brit versenyhatóság pedig idén júniusban kötelezte a Google-t, hogy a kiadók hátrány nélkül kivonhassák tartalmukat az AI-funkciókból, az előírás december 3-tól hatályos.
A Google szerint az AI-összefoglalók több oldalra terelnek forgalmat, és a kiadók maguk dönthetnek a részvételről. Hogy ez valódi választás-e, azt ma már nemcsak a kiadók, hanem az európai szabályozók is kérdésesnek látják.
A bíróság most a Google javára döntött, az alapvető kérdés azonban megmaradt:
ha a kereső a weboldalak tartalmából egyre gyakrabban maga készíti el a választ, meddig tartható fenn az a hálózat, amely ezeknek a válaszoknak gyakran nem is észlelhető forrása?
