Mivel a Holdnak nincs légköre, a hőmérséklete pedig nappal rendszeresen 100 Celsius fölé kúszik, így mindig is kérdéses volt, hogy hogyan lehet víz annak felszínén. Az eredeti feltételezés az volt, hogy mikrometeoritok becsapdásával és más jeges objektumok érkezésével keletkezett víz a krátereinek felszíne alatt. Mostanra azonban változott az elképzelés: a szakemberek szerint a napszéllel érkező részecskék a Hold talajában hozhatják létre a vizet.
A NASA tudósai ezt az elméletet kergetve futtattak le egy szimulációt. Felépítettek egy, a Hold zord körülményeit szimuláló kamrát, ahol vákuumot képeztek, és a napról származó részecskék voltak. Egy molekuladetektorral figyelték a helyzetet, majd egy részecskegyorsítóval 80 000 évnyi holdexpozíciót utánoztak. Az Interesting Engineering jelentése szerint a napszél protonjai (valójában hidrogénatom-magok) nekicsapódtak a Holdnak, és ott találkoztak annak regolitjával, és az ott lévő elektronokkal. Az eredmény hidrogénatomok képződése, melyek oxigénnel egyesültek az ásványokban, és így hidroxilcsoportot (OH) és vizet hoztak létre.
A spektrométeres vizsgálatok megmutatták, hogy a holdpor kémiai összetétele megváltozott, és 3 mikron körüli csökkenést okozott az infravörös fény elnyelésében. Ez víz jelenlétére utaló nyom. Azt nem tudták megerősíteni, hogy tiszta víz keletkezett-e így, de az adatok erősen utaltak hidroxil és vízmolekulák létrejöttére.
Ez azért nagyon fontos, mert a jövőbeli emberi küldetések során a kutatóknak a létfenntartáshoz, és a rakéták ellátásához is szükségük lesz vízre. Ha igazolni lehetne a Hold felszínén keletkező víz elméleteit, akkor az nagy segítség lehetne.
