2024 augusztusában csaknem Magyarország méretű nyílt vízfelület jelent meg Kelet-Antarktisz téli tengeri jégtakarójának közepén. A 89 121 négyzetkilométeres képződmény azért lepte meg különösen a kutatókat, mert a Breid-öbölnek ezen a részén a műholdas megfigyelések 1979-es kezdete óta soha nem láttak hasonlót júliusban vagy augusztusban. Egy friss kutatás most arra jutott, hogy nem egyetlen rendkívüli esemény, hanem több szokatlan légköri és óceáni folyamat együttállása hozhatta létre.
Az úgynevezett polinya, vagyis tengeri jéggel körülvett nyílt vízfelület augusztus 4-én vált egyértelműen láthatóvá, majd a Geophysical Research Lettersben megjelent tanulmány alapján négy nappal később érte el maximális, 89 121 négyzetkilométeres kiterjedését. Ez csak valamivel kisebb Magyarország teljes területénél. A képződmény ezután gyorsan zsugorodni kezdett, és augusztus közepére ismét befagyott a terület.
A kutatók szerint a folyamat már hetekkel korábban elkezdődött. Július elején még nagyjából 96-97 százalékos volt a tengeri jég koncentrációja a térségben, július 30-ra viszont 25 százalék alá zuhant. Ebben hat különösen erős úgynevezett légköri folyó játszott fontos szerepet. Ezek hatalmas mennyiségű nedvességet szállító, keskeny légáramlatok, amelyek ezúttal az alacsonyabb szélességekről szokatlanul meleg és nedves levegőt vittek az Antarktisz felé.
A Gizmodo összefoglalója szerint ezek az események erős északi szelekkel, intenzív havazással és jelentős hőbeáramlással jártak. Több légköri érték is az 1979 és 2023 között mért adatok legszélsőségesebb 1 százalékába tartozott. Egyes időszakokban a felszíni levegő hőmérséklete közel 19 Celsius-fokkal tért el a megszokottól. Csakhogy a jeget nem kizárólag felülről érte meleg. Az erős szelek olyan óceáni áramlásokat indítottak be, amelyek a mélyebben fekvő, viszonylag melegebb vizet a felszín felé húzták. A kialakuló polinya környékén a felső óceánréteg körülbelül 0,6 Celsius-fokkal volt melegebb a szokásosnál, és július 23. és augusztus 14. között tengeri hőhullám is fennállt. Vagyis miközben a szokatlanul meleg levegő felülről akadályozta a jégképződést, a feláramló óceáni víz alulról fűtötte ugyanazt a területet.
A kutatók szerint éppen ez a kettős hatás magyarázhatja, miért nyílhatott ekkora vízfelület egy olyan régióban, amely még az elmúlt évek rekordalacsony antarktiszi tengeri jégborítása mellett is rendre befagyott. A Breid-öböl júliusi és augusztusi átlagos jégkoncentrációja a korábbi évtizedekben 93 százalék körül alakult.
Az ilyen polinya önmagában nem példátlan természeti jelenség, és a tanulmány sem állítja, hogy a 2024-es eseményt közvetlenül egyetlen tényezőként a klímaváltozás okozta. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a melegedő éghajlat a modellek szerint erősítheti a légköri folyókat, miközben a Déli-óceán felső rétegeiben 2016 óta melegedési jeleket mértek. Emiatt a szerzők szerint a jövőben olyan térségekben is gyakoribbá válhatnak az alacsony jégborítással és polinya-képződéssel járó események, amelyek korábban stabilnak számítottak.
Ennek azért is van jelentősége, mert a tengeri jég nem csupán befagyott víz, hanem tompítja is az óceáni hullámok hatását, befolyásolja a légkör és az óceán közötti hőcserét, valamint fontos szerepet játszik a déli-sarki ökoszisztémában. Az Antarktisz jégtakarója és az alatta zajló folyamatok feltérképezése ezért egyre fontosabb kutatási terület. Nemrég egy nyolc hónapra a jég alá sodródott Argo-robot is korábban nem látott adatokat hozott felszínre a kelet-antarktiszi gleccserek környezetéből.
A mostani tanulmány szerzői szerint további, nagy felbontású óceán-jég-légkör modellekre lesz szükség ahhoz, hogy pontosan meg lehessen mondani, mekkora szerepet játszott külön-külön a meleg levegő, a szél, az óceáni feláramlás és a tengeri hőhullám. Abban azonban már jóval biztosabbak, hogy a 2024-es, szokatlanul nagy antarktiszi "lyuk" nem véletlen anomália volt, hanem több szélsőséges folyamat ritka találkozása.
