A tévék képminősége az elmúlt években is folyamatosan fejlődött, de szerencsére általánosságban ma már igaz, hogy mindegy, milyen technológiát választunk, nagyon rossz lóra nem tehetünk. Alapvetően továbbra is kétféle technológia verseny egymással, de ma már nemcsak az LCD-tévék, hanem az OLED-ek világában is többféle technológiai megoldással találkozhatunk - harmadikként pedig itt vannak azon LED-tévék is, amelyek egyelőre még mindig csak egy rettentő kis szeletét tudják kihasítani a piacnak, viszont lassan végre olyan méretben is elérhetők lesznek, hogy egy átlagos nappaliban is számolhatunk velük. A nevek között viszont elég nagy a zűrzavar, hiszen ugyanazt a technológiát egyes gyártók másképpen is jelölhetik, míg ugyanaz az elnevezés két gyártónál adott esetben eltérő fejlesztést is rejthet.
LCD-tévék
Az LCD-tévék működési elve egyszerű: adott egy sokrétegű, szendvics felépítésű panel, amelyben a legfontosabb összetevők között találunk valamilyen háttérvilágítást, egy folyadékkristályos réteget, ami a kilépő fény mennyiségét szabályozza, valamint egy RGB-színszűrőt, ami arról gondoskodik, hogy a megjelenített kép színes legyen. (Persze egy LCD-tévé felépítése ennél bonyolultabb, hiszen találunk még bennük polarizációs rétegeket, diffúzor elektronikát és tükröződésgátló rétegeket is.)
A gyártók alapvetően a folyadékkristályos réteg és a háttérvilágítás típusának megválasztásával tudják a képminőséget befolyásolni. Előbbi jellemzően VA vagy IPS alapú; igazából mind a két technológia jó teljesítményre képes, a gyártók sokszor fel sem tüntetik a specifikációban, hogy az adott készülék melyik változatot használja. A háttérvilágítás viszont sokféle lehet, rajta keresztül pedig nemcsak a fényerő, hanem a fekete mélysége, azon keresztül pedig a kontrasztarány is jelentős mértékben javítható. Valamennyi megoldásban közös viszont, hogy a fényt alapvetően LED-ek biztosítják, a (CCFL) fénycsöves megoldások rég kihaltak.
Az LCD-tévék előnyei között tarthatjuk számon a magas fényerőt, a kedvező árszintet és a méretbeli rugalmasságot, cserébe a fekete, és ebből adódóan a kontraszt - bármit is csináljanak a gyártók - sosem lesz tökéletes. Az LCD-tévék emellett a gyors mozgások megjelenítésekor is hátrányban vannak az OLED-ekkel szemben.
LCD
Az alapverziót a "sima" vagy oldalsó LED-es (edge) LCD-tévék jelentik, ezeknél a változatoknál a LED-ek a panel egyik szélére kerülnek, a fény egyenletes eloszlásáról pedig a diffúzor gondoskodik. A megoldás előnye, hogy olcsó - ebből adódóan leginkább a belépő szinten találkozhatunk vele, de már ebben a szegmensben is kezd kiszorulni, helyét fokozatosan a direkt-LED-es háttérvilágítás veszi át. Local dimming szinte sosincs, így az LCD-tévék között ez a verzió rendelkezik a leggyengébb feketével és kontrasztaránnyal.
Direkt LED-es LCD
Ebben a változatban a fényforrások már nem a panel szélére, hanem a panel mögé kerülnek, így egyenletesebb fényerőeloszlás érhető el. A megoldásnak jelentős hátránya nincs, azt leszámítva, hogy a tévék valamivel vastagabbak, illetve azt, hogy a hátsó LED-es kialakítás (alapverzióban) kicsit drágább. A direkt LED-es LCD-tévék ezért a két apróságért cserébe nagyobb fényerőt is nyújtanak. A technológia emellett lehetőséget biztosít a local dimmingre is; ebben az esetben az elektronika a panel fényerejét nem egyben szabályozza, hanem kisebb blokkokra lebontva, mindig az adott helyen látható kép igényeihez igazítva. Ezzel a megoldással tovább javítható a kontraszt, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy néhány száz zónával csodát tenni azért nem lehet.
Mini-LED-es LCD
A Mini-LED-es LCD-tévé valójában direkt LED-es LCD, azzal a fontos különbséggel, hogy a zónák száma magasabb. Az elgondolás szerint minél több a zónák száma, annál jobb a helyi fényerőszabályozás, azaz annál jobb feketére és kontrasztra képes az LCD-tévé. Noha az elgondolás helyes, a gyakorlati megvalósítás már nem igazán hozza az elvárt szintet; ahhoz, hogy a különbség érdemi legyen, több tízezer zónára lenne szükség, de a gyártók általában pár ezernél meghúzzák a limitet.
RGB Mini-LED-es LCD
Ezzel a megoldással a Hisense és a TCL jelentkezett elsőként a tavalyi (2025-ös) CES-en, de azóta felzárkózott a Sony, a Samsung és az LG is. A megoldás - nem túl meglepő módon - abban különbözik a sima Mini-LED-es LCD-tévéktől, hogy a háttérvilágítás nem fehér színű fényt ad, hanem RGB LED-ek segítségével vörös, zöld és két fényt bocsát ki. A technológia előnye, hogy szélesebb színspektrum fedhető le vele, főleg nagy fényerő mellett, és kis mértékben a local dimming minősége is javul, hiszen a három színkomponens fényerőssége egymástól függetlenül is szabályozható. Cserébe drágább.
Kis képzavart okoz viszont, hogy egyes gyártók az RGB Mini-LED-es technológiának külön nevet adtak: az LG például Micro RGB evo vagy RGB Micro LED néven hivatkozik erre a technológiára, noha a Micro-LED egészen más, vagy legalábbis már kellene, hogy legyen.
Kvantumpontos LCD
A kvantumpontos LCD-tévékben az újdonságot a színképzés jelenti: klasszikus színszűrő réteg helyett nanokristályok, úgynevezett kvantumpontok segítenek a színek kialakításában. A nanokristályok fontos tulajdonsága, hogy méretük határozza meg, hogy milyen hullámhosszú, azaz milyen színű fényt engednek át. A kvantumpontos tévékben a gyártók a fehér fényű háttérvilágítást kék színűre cserélik, és ezt egészítik ki "vörös" és "zöld" nanokristályokkal. A kvantumpontos megoldás előnyei közé tartozik a nagyobb fényerő, a nagyobb színtérlefedettség, a pontosabb színképzés világos árnyalatok esetén, valamint a jobb betekintési szögek. A kvantumpontos technológiának gyártónként eltérő neve van: a Samsung QLED-nek, az LG QNED-nek, a Hisense ULED-nek, a TCL SQD-nek nevezi. A kvantumpontos technológia bármilyen háttérvilágítás esetén alkalmazható, de a gyártók szinte mindig Mini-LED-es kialakítással használják együtt.
OLED
Az OLED-technológia, legalábbis a tévék piacán, sokáig az LG játszótere volt, és tulajdonképpen mind a mai napig annak tekinthető, lévén hogy minden öt OLED-panelből négy tőle származik, és csak egy panelt gyárt a Samsung. Az OLED hagyományosan gyengébb fényerőt nyújt, ezért HDR-ben gyengébb, és szélsőséges esetben hajalmos lehet a beégésére. Cserébe tökéletes feketét, trükközés nélkül is végtelen kontrasztarányt és szép színeket ad szinte tökéletes betekintési szögek és szinte tökéletes mozgásmegjelenítés mellett. Nem véletlen, hogy a Samsung, amely oly sokáig szidta az OLED-paneleket, és minden erejével azon volt, hogy a technológia hátrányait mutogassa, 2022-ben végül mégis beszállt erre a piacra. Az OLED előnyei a működési elvből adódnak: a képpontok saját fényt bocsátanak ki, azaz nincs (feltétlenül) szükség háttérvilágításra, folyadékkristályokra és színszűrőre sem. De azért a dolog nem ennyire egyszerű, ahogyan azt rögtön mutatjuk is.
WOLED
Az LG által fejlesztett OLED panel ugyanis rögtön csavar egyet a történeten azzal, hogy vörös, zöld és kék fényt kibocsátó OLED-ek helyett kék és sárga fényű OLED-eket használ (ezek eredője fehér színű). Színes kép pedig a klasszikus RGB szűrővel lesz - annyi módosítással, hogy az LG egészen pontosan RGBW elrendezést használ, a fehér pixel feladata pedig az, hogy a fényerőt növelje. A színszűrős trükkre azért van szükség, mert az OLED-ek élettartama színenként eltérő, ezzel a megoldással viszont biztosítható, hogy a panel többé-kevésbé egyenlegesen öregedjen.
Az OLED-tévék gyenge fényerejét az LG úgy próbálta orvosolni, hogy a prémium OLED-panelekben két fénykibocsátó réteg kerül egymásra; ezzel a maximális fényerő 30-60 százalékkal növelhető úgy, hogy közben a panel élettartama növekszik (hiszen az általános terhelés két panel között oszlik el).
Az LG OLED-ek sokáig etalonnak számítottak, és mind a mai napig jóval nagyobb a vállalat részesedése, mint a tévés piacra OLED-panelt gyártó másik gyártó, a Samsung részaránya. Érdekesség, hogy az LG a Samsungnak is értékesíti paneljeit.
RGB OLED
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, az LG a januári CES-en bemutatott egy új generációs OLED-panelt, amely szintén többrétegű, de RGB felépítésű - ez a panel viszont egyelőre egyetlen megvásárolható tévében sincs benne.
QD-OLED
A QD-OLED a Samsung saját fejlesztése: a névből kitalálható, hogy a vállalat a kvantumpont technológiát és az OLED-technológiát házasította. Mégpedig úgy, hogy a panelben csak kék színű OLED-ek találhatók, a vörös és zöld alpixeleket pedig a kék fény segítségével kvantumpont réteg biztosítja. Hasonló tehát az elv, mint egy WRGB OLED esetében, de kettő helyett egykomponensű a "háttérvilágítás", és más elven működik a színszűrő is. Ennek pedig ugyanazok az előnyei, mint egy kvantumpontos LCD-tévé esetében: pontosabb, tisztább színek és nagyobb fényerő úgy, hogy a színek nagy fényerő mellett sem válnak "mosottá". Viszont tekintettel arra, hogy a Samsung (és a Samsungtól egyes modelljeibe QD-OLED-panelt vásárló Sony és Philips) a csúcsmodellekbe építi be ezt a paneltípust, így csak drága tévékben található meg.
Micro-LED
Végezetül elérkeztünk a Micro-LED technológiához, ami relatív új fejlesztésnek számít, bár a Sony Crystal LED néven már 2012-ben mutatott ilyen tévét. A kereskedelmi forgalomban kapható modellek viszont a Samsung nevéhez fűződnek, és eddig jobbára olyan termékekről volt szó, amelyek inkább a megjelenítő, mintsem a tévék kategóriájába tartoznak. És persze a dél-koreai gyártó nem az otthoni felhasználókat, hanem az üzleti szegmenst vette célba.
A Micro-LED tévé minden egyes képpontjához saját LED-es fényforrás tartozik; Full HD felbontás esetén ez 6 millió, 4K-s tévé esetén pedig 24 millió apró LED-et jelent - ami rögtön magyarázza is, hogy miért olyan nehéz a Micro-LED-es tévéket otthoni felhasználásra gyártani. Egyszerűen arról van szó, hogy olyan pici LED-eket kell gyártani, ami még a Samsung erőforrásaival sem egyszerű feladat. Mindenesetre tavaly év végén már azt pletykálták, hogy a vállalat idén le fog tudni menni 55 colra, ez pedig beindíthatja az eladásokat.
A Micro-LED technológia előnye a nagy fényerő és a hosszú élettartam mellett az, hogy mivel a képpontok egyedileg vezérelhetők, pontosan olyan tökéletes fekete és kontraszt érhető el vele, mint egy OLED-panellel, sőt a válaszidő is ugyanolyan rövid, gyakorlatilag nulla.
Amire viszont nagyon figyelni kell, az az, hogy a Micro-LED kifejezést más gyártók is használják, és sajnos sokszor hibásan: Mini-LED-es tévéket neveznek át Micro-LED-re, ám ez csak annyit jelent, hogy az adott készülékben a szokásosnál több, 10-12 ezer körüli a külön vezérelhető zónák száma.
Összegzés
Ha most szeretnél tévét vásárolni, akkor nemcsak azt kell eldöntened, hogy LCD-tévét vagy OLED-et vásárolnál-e szívesen (vagy pénz nem számít alapon megvárod, amíg kijön az első használható mérető valódi Micro-LED-es tévé a Samsungtól), hanem azt is, hogy a kiválasztott technológián belül melyik altípusra voksolsz.
Reméljük, hogy a cikk alapján kicsit könnyebb lesz választanod!
