Érdemes mindjárt az elején tisztázni a kissé megtévesztő elnevezést: a Galaxy Z Fold7 közvetlen utódja idén a Z Fold8 Ultra, míg az augusztus 7-én piacra kerülő alapmodell teljesen új irányt képvisel. A Samsung az elmúlt hét évben folyamatosan finomította a magas és keskeny, könyvszerűen nyíló készülékformát, most azonban visszanyúlt az első Google Pixel Foldról és az Oppo Find N-ről ismerős arányokhoz, és rövidebb, szélesebb telefont épített.
Az időzítés aligha véletlen. Iparági értesülések szerint az Apple első összehajtható iPhone-ja is hasonló kialakítást kaphat, bemutatását pedig 2026 őszére várják. Bár az Apple mindebből egyelőre semmit nem erősített meg - és vélhetően a hivatalos bemutatóig nem is fog -, a gyártói és beszállítói körökből érkező információkat nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
Útlevél a zsebben
A Z Fold8 összecsukva nagyjából akkora, mint egy útlevél. A külső, 5,5 hüvelykes AMOLED-kijelző megközelítőleg 10:16-os képaránya szokatlan: a panel alacsonyabb, de jóval szélesebb annál, amit a mai okostelefonoktól megszoktunk. Két kézzel egészen kényelmes rajta a gépelés és a rövid videók böngészése, egykezes használatnál viszont már nehéz elérni a kijelző túlsó oldalát. Az első néhány napban mindenképpen szokni kell a különleges formát, utána azonban egyre természetesebbnek hat.
A rendhagyó képarány egyelőre az alkalmazásokat is próbára teszi. Bár alapvetően minden megfelelően működik a széles panelen, egyes appok még nem alkalmazkodnak tökéletesen a rendelkezésre álló felülethez. A rövid videók ezért alkalmazástól függően fekete sávokkal vagy részben levágva jelenhetnek meg. Ez ritkán okoz komoly problémát, arra viszont elegendő, hogy időnként kizökkentsen az egyébként jól átgondolt felhasználói élményből.
Az igazi attrakció azonban belül vár. A szétnyitott készülék 7,6 hüvelykes főkijelzője közel 4:3-as képarányú, amely például a klasszikus iPadekről lehet ismerős. A Fold8 így leginkább egy zsebben hordható, különösen kompakt táblagépre emlékeztet azzal a nem elhanyagolható előnnyel, hogy használat után egyszerűen félbehajtható.
Fekvő tájolásban a kijelző filmezéshez és játékhoz kínál kedvező felületet, ráadásul kisebb fekete sávokkal, mint a téglalaposabb panellel szerelt Ultra. A készüléket elforgatva már a weboldalak és e-könyvek olvasása, illetve a hosszabb szövegek begépelése válik kényelmesebbé. Éppen ez a kettősség adja a Fold8 egyik legnagyobb vonzerejét, hiszen a készülék könnyedén alkalmazkodik a különböző tartalmakhoz, míg az Ultra magasabb kijelzője elsősorban a párhuzamos alkalmazáshasználatnak kedvez.
A szélesebb kialakítás ráadásul nem járt együtt nehézkesebb készülékházzal. A Samsung mindössze 201 grammra szorította a Fold8 tömegét, amivel a telefon a jelenlegi könyvszerűen összehajtható készülékek egyik legkönnyebb képviselője, sőt, több, hagyományos csúcsmodellnél is kevesebbet nyom. Összecsukva 9,7 milliméter vastag, ami valamivel több az Ultra 8,9 milliméterénél, a gyakorlatban azonban továbbra is meglepően karcsú készülékről beszélünk.
A váz Advanced Armor Aluminum alumíniumötvözetből készül, a külső kijelzőt Gorilla Glass Ceramic 3, a hátlapot pedig Gorilla Glass Victus 2 védi. A zsanért szintén áttervezték, és ez már az első nyitásnál érezhető: a két készülékfél könnyebben válik szét, szétnyitva pedig teljesen sík helyzetet vesz fel. Ezzel eltűnt a korábbi generációk egyik apró, de bosszantó sajátossága, a szinte észrevehetetlenül V alakban maradó készülékház. Most más jelentősége van a V alaknak, az ujjak megkapaszkodását és ezzel a kinyitást könnyíti meg.
Búcsú a hajtáséltől - vagyis majdnem
Az összehajtható telefonok egyik legmakacsabb problémája a kijelző közepén futó hajtásél (zsanérvölgy). A Samsung idén új szerkezeti megoldással igyekezett mérsékelni a jelenséget. A panel alatti ütéselnyelő rétegbe két titánréteget épített, amelyek egyszerre növelik a kijelző merevségét és tartósságát.
Csodáról azért nincs szó. A hajtásél ujjal továbbra is kitapintható, és bizonyos fényviszonyok között látható marad, használat közben azonban sokkal kevésbé feltűnő, mint a korábbi modelleken. Teljesen tehát nem tűnt el, de többé nem ez az első részlet, amelyre a szétnyitott kijelzőn felfigyelünk. Kérdés persze, hogy egy év elteltével mit tapasztalunk majd. A Fold7 esetében is szinte teljesen sík kijelző fogadta a felhasználókat a kicsomagolás után, hosszabb távon azonban megjelent a középső árok.
A fejlesztési oldalon legalább ennyire fontos újdonság a Fold-szériában először megjelenő tükröződéscsökkentő felület. Ennek előnye különösen erős környezeti fényben válik nyilvánvalóvá, amikor a belső panel könnyebben olvasható az előző generációhoz képest. A csúcsfényerő közben 3000 nitre nőtt, így a két adaptív képfrissítésű Dynamic LTPO AMOLED 2X panel nem csupán papíron erős. Ezzel a fényerővel, élességgel és színmegjelenítéssel egyaránt a kategória élvonalába tartoznak.
Csúcshardver, kiforrott szoftver
A készülékben a Snapdragon 8 Elite Gen 5 for Galaxy rendszerchip dolgozik, 12 vagy - az 1 TB-os változat esetében - 16 GB memória társaságában. Ezen a téren a Samsung nem tett különbséget a két Fold között, így az alapmodell teljesítménye lényegében megegyezik az Ultráéval.
Ennek megfelelően az alkalmazások gyorsan indulnak, a játékok folyamatosan futnak, a kezelőfelület pedig több megnyitott ablak mellett sem veszít érezhetően a lendületéből. A nagy kijelző adta lehetőségeket ugyanakkor érdemes reálisan kezelni. Két alkalmazás még kényelmesen elfér egymás mellett, három ablak - különösen felugró billentyűzettel - azonban már zsúfolttá teszi a képernyőt. A közel 4:3-as panel tehát sokoldalú, de párhuzamos munkavégzéshez nem kínál annyi helyet, mint az Ultra magasabb kijelzője. Akinek a multitasking az elsődleges szempont, annak továbbra is a nagyobb modell lehet a kézenfekvőbb választás.
A teljesítménynek természetesen ára is van. Hosszabb, intenzív terhelés mellett a készülékház érezhetően felmelegszik, a rendszer pedig viszonylag rövid idő elteltével visszafogja az SoC teljesítményét. Ez a hétköznapi használat során aligha okoz problémát, hosszabb játékmeneteknél vagy más erőforrás-igényes feladatoknál azonban már észrevehető lehet.
A hardverben rejlő lehetőségeket az Android 17-re épülő One UI 9 igyekszik kihasználni. A Samsung kezelőfelülete továbbra is az összehajtható készülékekre legjobban optimalizált rendszerek közé tartozik, ráadásul a gyártó hét generációnyi operációsrendszer-frissítést ígér a telefonhoz, ami szoftveres oldalon 2032-ig szóló támogatást jelent.
A mesterséges intelligencia idén is kiemelt szerepet kap a dél-koreai gyártónál, az erre épülő újdonságok közül a Now Nudge ígérkezik az egyik leghasznosabbnak. A funkció a képernyőn látható tartalom alapján ajánl fel kapcsolódó alkalmazásokat, szükség esetén osztott képernyős nézetben. Ha például üzenetben vagy e-mailben eseménymeghívás érkezik, egyetlen koppintással megnyithatjuk mellette a naptárt. Egyáltalán nem látványos megoldás, de jöhetne még több hasonló, apró és praktikus funkció. A másik újdonságként demonstrált Saját FanCam viszont kreatív területen segít, mert videószerkesztés közben automatikusan követi a kiválasztott személyt, majd ennek megfelelően vágja újra a felvételt.
Elcsúszás banánhéjon: a kamerarendszer
Egy 760 ezer forintos indulóárral megáldott csúcstelefonnál nehéz elnézőnek lenni a kamerarendszerrel, márpedig a Fold8 éppen ezen a területen köti a legnagyobb kompromisszumot. A hátlapon mindössze két kamera található, a fold-kategóriában már kissé unalmas 50 megapixeles főegység mellé egy ugyancsak 50 megapixeles ultraszéles modul került. Dedikált telefotó kamera nincs, így nagyításkor legfeljebb a tízszeres digitális zoomra támaszkodhatunk.
Nappali fényben szerencsére mindkét kamera meggyőzően teljesít. A képek részletgazdagok és élénkek, miközben a dinamikatartomány is kellően széles. Különösen az ultraszéles egységen látszik az előrelépés a Fold7 12 megapixeles kamerájához képest. Több finom részletet őriz meg, és a képkocka szélein is határozottabb rajzolatot kínál. A továbbfejlesztett Nightography az éjszakai felvételeken szintén érzékelhető javulást hoz, elsősorban a sötétebb területek részletességében és az erős fényforrások kezelésében.
A rendszer korlátai akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor közelebb szeretnénk kerülni az adott témához, tárgyhoz. Tízszeres digitális nagyításnál a felvételek már észrevehetően lágyabbak és részletszegényebbek az optikai telefotóval felszerelt vetélytársak képeinél. Az algoritmusok ugyan mindent megtesznek a részletek megőrzéséért, a dedikált képalkotó egységet azonban nem képesek maradéktalanul helyettesíteni. Apróság, de a kamerák elhelyezését is szokni kell, ugyanis a kompakt, széles készülékházat tartva könnyen a látómezőbe kerülhet valamelyik ujjunk.
A Fold8 tehát nem készít rossz képeket, kamerarendszere azonban nem elég sokoldalú ahhoz, amit az ára alapján elvárhatnánk. A telefotó hiánya különösen azért fájó, mert ezen a szinten már nem extra szolgáltatásról, hanem szinte alapvető felszereltségről beszélünk. Mindezt megadja az Ultra modell, de itt már magyar gyomorral nagyon nehezen emészthető árcédulákról van szó.
Üzemidő és töltés: végre előrelépés!
A vékony készülékház ellenére az akkumulátoron ezúttal nem kellett spórolni. A Fold8 a Samsung egyik első szilícium-szén akkumulátoros telefonja, 4800 mAh kapacitású telepe pedig 400 mAh-val nagyobb a Fold7-ben használt egységnél. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a készülékház nem lett számottevően vastagabb az első igazán vékony Foldénál.
Az energiatakarékos üzemre is képes rendszerlapka és az adaptív képfrissítésű kijelzők együtt átlagos használat mellett stabil egynapos üzemidőt biztosítanak, amivel a Fold8 továbbra sem a kategória abszolút bajnoka, a napközbeni töltés miatt azonban már ritkábban kell aggódni. Az intenzív játék, a navigáció vagy a hosszabb kamerahasználat természetesen gyorsabban meríti az akkumulátort, de az előrelépés az előző generációhoz képest így is érezhető.
Ha mégis töltőre kerül, az elődjénél lényegesen kevesebb időt kell a konnektor mellett töltenie. A vezetékes teljesítmény 25-ről 45 Wattra, a vezeték nélküli pedig 15-ről 20 Wattra nőtt, megfelelő adapterrel pedig fél óra alatt körülbelül 70 százalékra tölthető az akkumulátor. Ez sem világrengető teljesítmény, inkább csak egy újabb pipa a régóta felírt hiányosságok listáján.
A beépített Qi2-mágnesek ugyanakkor továbbra is hiányoznak. Ez nem zárja ki a mágneses töltők és kiegészítők használatát, de szükség lesz hozzájuk egy megfelelő tokra. Egy közel nyolcszázezer forintos készüléknél ez ismét olyan hiányosság, amelyet nehéz pusztán költség- vagy helytakarékossággal indokolni. Ráadásul a gyári tokok sem lettek olcsóbbak, így legalább a bevezetőszériához kínálhatna a Samsung egy kiegészítőkkel megpakolt Fold-csomagot.
Amiről le kell mondanunk
A Fold8 kompromisszumai nem merülnek ki az eddig felsorolt kisebb-nagyobb tételekben. S Pen-támogatást ezúttal sem kapunk, mert a Samsung ismét a vékonyabb készülékházat választotta a toll működéséhez szükséges digitalizáló réteg helyett. Ez érthető mérnöki döntés, ugyanakkor éppen a nagy belső kijelző egyik kézenfekvő felhasználási módjától fosztja meg a telefont. A tollas használat azért megérne még egy próbát, legalább egyetlen generáció erejéig.
Flex mód sincs, hiszen az új zsanér nem tartja stabilan a készüléket 90 fokos szögben, ezért az asztalra helyezett, mini laptopot idéző használat az Ultra kiváltsága marad. Sátor alakban megtámasztva részben pótolható ez a funkció, a két megoldás azonban közel sem kínál azonos kényelmet.
A külső anyagbehatások elleni védettség továbbra is IP48-as. Ez megfelelő vízállóságot és korlátozott védelmet nyújt a nagyobb szilárd tárgyakkal szemben, teljes porállóságot azonban nem garantál. Mindez különösen fájó egy olyan készüléknél, amelynek összetett zsanérmechanikája érzékeny lehet a finom porra és a homokra. Elég a Fold4-re gondolni, amelynél a használat során fokozatosan csökkent a két készülékfél által bezárt szög.
Rajongás és utálat egyszerre
A Fold8-at nem könnyű egyértelműen megítélni. A telefotó kamera hiánya ebben az árkategóriában nehezen védhető, a teljes porállóság pedig régóta esedékes lenne. Az S Pen és a Flex mód elhagyása ugyancsak fájdalmas lehet azoknak, akik munkára is használnák az összehajtható kijelzőt.
Az új kialakítás azonban működik, és ez végül sok hiányosságon átsegíti a telefont. A Fold8 kevésbé hat technológiai erődemonstrációnak, mint elődei, és sokkal inkább olyan készülék, amelyet valódi, hétköznapi használati helyzetekhez igazítottak. Összecsukva kompakt okostelefon, szétnyitva jól használható minitáblagép, miközben 201 grammos tömegével a hordozhatóság terén sem követel komoly áldozatot.
Kiváló kijelzői, csúcskategóriás teljesítménye, kiforrott szoftvere és javuló üzemideje meggyőző egésszé állnak össze. A Fold8 most először kelti igazán azt az érzést, hogy a Samsung könyvszerű összehajtható telefonja nem kizárólag a technológia megszállottjainak, hanem jóval szélesebb közönségnek készült.
Mindennek persze ára van, ahogyan arra tesztünkben már többször is utaltunk. A 12 GB memóriával és 256 GB tárhellyel szerelt alapváltozat 759 990 forintról indul, a a csúcskiépítéshez pedig majdnem egymillió forintot kell előteremteni akár a pénztárcánkból, akár a folyószámlánkról vagy éppen a párna alól.
A Fold8 tehát hiába válik minden eddiginél szerethetőbbé és könnyebben használhatóvá, továbbra sem lesz belőle tömegtermék. Ezzel rögtön kérdésessé válik a gyártó célkitűzése, amely szerint ez lehetne az a modell, amely szélesebb körben is megmutatja az összehajtható telefonok koncepciójában rejlő lehetőségeket. Erre azonban tovább kell várni; talán egy későbbi FE modell hozhatja majd közelebb a Fold-szériát az átlagfelhasználókhoz.
