A színes kijelzők – függetlenül attól, hogy milyen technológiát is használnak – három alapszínből állítják elő a színes pixeleket, azaz minden képponthoz három különböző kijelzőt (folyadékkristály elemet, OLED-et vagy plazma-cellát stb.) kell a berendezések paneljeire építeni. Természetesen ez háromszoros elektronikát, és harmad akkora alkatrészeket jelent, mint az egy képponthoz tartozó cellaméret. A most bemutatott technológia mindezt egy csapásra eltörli, hiszen a kristályok színe a feszültséggel szabadon változtatható, ráadásul nem csak a látható spektrumban, hanem az ultraibolyán át az infravörösig.
Mivel a kristályok színe közvetlenül változtatható, nem csak harmadára csökken az egy képpont kirakásához szükséges alkatrésszükséglet, de a színkomponens (R,G,B) kiválasztásához szükséges színszűrő réteg is szükségtelenné válik. Ráadásul az így készült kijelzőknek háttérvilágításra sincs szükségük, mivel egy átlagos megvilágítású helyen is jól láthatók a kristályok színei.
A P-Inknek elnevezett eljárás jelenleg még csak a laboratóriumi körülmények közt működik, és a fejlesztők vevőt keresnek technológiájukra, ennek értékesítésére létre is hoztak egy céget Opalux néven.
