Érdekes az ultrabookok története, hiszen már eddig is láthattunk effajta törekvéseket, csak sosem volt ennyire kimondott és kőbevésett. Akár tetszik, akár nem, a minél vékonyabb, könnyebb, hordozhatóbb, és ennek ellenére komolyabb teljesítményű notebookok iránti igényt a sokak által bírált Apple teremtette meg a Macbook Air sorozattal, de akár az annál vastagabb Prót is ide vehetnénk. Lássuk hát, honnan is indult az Ultrabook koncepció.
Nem ma volt, hogy napvilágot látott az Intel kezdeményezése, de egészen mostanáig tartott, hogy révbe is érjen a projektjük. A cél az volt, hogy olyan ultrahordozható szubnoteszgépeket hozzanak létre, amelyek megfelelnek az előre megadott paramétereknek, ezáltal besorolhatók az új szabványok szerinti ultrabook kategóriába. Egészen pontosan a következő specifikációkat adták meg követelményül: 20 milliméternél vékonyabb kialakítás, 1,4 kg maximális súly, minimum 5-8 óra rendelkezésre állási idő, „mainstream” árazás (1000 dollár környéke), optikai meghajtó kihagyása, SSD alkalmazása és bizonyos CULV Sandy Bridge processzorok használata HD3000 grafikus vezérlővel.
Ez volt az első fázis, ami 2011 utolsó negyedévében volt érvényes. Idén már CULV Ivy Bridge CPU-kkal kell felszerelni a masinákat, és kötelező lesz az USB 3.0, valamint a PCI Express 3 használata is. 2013-ban megint előre kell lépni, ami a tervek szerint Haswell kódnevű processzorok alkalmazását, valamint a fogyasztás további csökkentését jelenti.
Ok és okozat
Ez eddig mind szép és jó – az elhangzott adatok alapján tényleg remek termékekre számíthattunk, viszont a „mainstream” árazás kicsit furcsa, legyen szó akár a nemzetközi, akár a hazai piacról. A legjobban fogyó notebookok ugyan 6-800 dollár környékén vannak, nálunk pedig 130–160 000 Ft környékén, ám ebbe a kategóriába akkor sem tud beesni egyik ultrabook sem, ha a lehető leggyengébb komponensekkel tömik meg őket. Maradt az exkluzív, prémium érzet, amivel azokat a rétegeket próbálják megcélozni, akik elsősorban nem az új technológiai vívmányokért rajonganak, hanem a trendi megjelenésért és egy olyan hatásért, ami által adott esetben egy tárgyaláson is komolyan vehető lesz az alany. Bármennyire is egyértelmű, ki kell mondani, hogy ezen a területen az Apple verhetetlen, ugyanis a Mac gépek körül olyan kultusz alakult ki az évek során, amivel még egy Acer- vagy ASUS-gyártású noteszgép – a kiváló dizájn ellenére – sem tud versenyezni.
Sikerült tehát olyan kategóriába benevezni az ultrabookokat, ahol a lehető legkeményebb riválisuk az Apple. Ez még önmagában nem feltétlenül lenne probléma, hiszen akármekkora egy vállalat, egy jó ötlettel és megvalósítással csúnyán oda lehet nekik pörkölni, ám sajnos ez az eddig látottak alapján egyik ultrabookkal foglalkozó gyártónak sem sikerült. Az ok egyszerű – sehol sem nyújt többet, mint egy Macbook Air. Ugyanolyan, vagy éppen gyengébb teljesítményű kijelző, ugyanaz a processzor, megegyező akkumulátorteljesítmény és megszólalásig hasonlító billentyűzet jellemzi őket. A legnagyobb különbség az operációs rendszernél érhető tetten, mivel az ultrabookokon értelemszerűen Microsoft Windows dolgozik, míg az Apple gépein OS X. Bármennyire is hihetetlen, de abban a kategóriában, ahol az ultrabookok teret akarnak nyerni, hatalmas az OS X-penetráció, ami pont annak köszönhető, hogy eddig csak az Apple dolgozott ilyen formátumú megoldásokkal.
Eredménytelen eredmény
Nem is csoda, hogy eddig nem mondható üzleti sikernek egyik ultrabook sem – árulkodó példa, hogy az ASUS és az Acer, a két legnagyobb rajttal induló vállalat is csökkentette a gyártási mennyiséget, aminek az oka nem lehet más, mint még a vártnál is gyengébb forgalom, ami akár meg is pecsételheti az ultrabookok sorsát. Persze a gyártók, és főleg az Intel mentegetőzik, hogy akkor lesz csak igazán nagy szám a kategória, ha elrajtol az új CPU-architektúrájuk, az Ivy Bridge, de véleményünk szerint ez önmagában kevés lesz a sikerhez. Talán a Windows 8, és egy érintőképernyővel kombinált kiadás megmentheti a kategóriát, de ez esetben viszont a tabletekkel szembeni létjogosultsága merülne fel.
Egyelőre kissé célt-tévesztettnek tűnik a próbálkozás, amin maximum egy barátságosabb árazás segíthet, erre viszont egyelőre nem látni sok esélyt.
