Mark Zuckerberg "The Future is for Everyone", vagyis a "A jövő mindenkié" címmel írt egy végtelenül hosszú kiáltványt a mesterséges intelligenciáról, de mindenkit szeretnék megkímélni attól, hogy el kelljen olvasnia (pedig egyébként érdemes). A Meta vezérigazgatója az adatközpontoktól és az állami szabályozástól kezdve a kiberbiztonságon és a biológiai fegyvereken át egészen a munkaerőpiac átalakulásáig mindenről ír, de valójában az általa - és minden AI-cég által - üldözött szuperintelligenciáról (AGI) szól.
A legfontosabb állítása, hogy
a tech nagyobb veszélyt jelentene, ha a fejlett AI-rendszerek néhány vállalat, kormány vagy szakértő kezében összpontosulnának, mint az, ha széles körben hozzáférhetővé válnának.
Zuckerberg a letölthető, nyílt súlyú modellek mellett érvel, amelyeknél a felhasználók és a fejlesztők maguk dönthetnének a rendszer értékeiről és működéséről.
(véletlenül a Meta épp ekkor mutatta be a Muse Glimmert is, ami az OpenAI és az Anthropic zárt megoldásainak alternatívája)
A "nyílt súlyú" borzalmasan hangzik magyarul, de szükséges, mert nem egyenlő a teljesen nyílt forráskódú modellekkel. Az előbbi - nagyon leegyszerűsítve - azt jelenti, hogy a betanított modell paraméterei hozzáférhetők, de a tanítóadatok, a fejlesztési folyamat és a kapcsolódó infrastruktúra továbbra sem feltétlenül átlátható. Zuckerberg okos, mert ezzel igazából egy olyan alternatívát ad, ami csökkenti a rivális szolgáltatóktól való függést és a saját technológiáját teheti iparági alapvetéssé.
Zuckerberg írásának legfélelmetesebb része az ellenőrzéssel vagyis annak korlátozásával kapcsolatos. Becsületére legyen mondva az antropomorfizált emojinak, nem utasította el teljesen az állami ellenőrzést, rendben van azzal, hogy vannak biztonsági vizsgálatok és a fejlesztés közben legyenek ellenőrzési pontok, illetve hogy szakembereket is bevonjanak a folyamatokba, de azt nem részletezte, hogy ezt hogyan képzelni el. Amit viszont ijesztő aprólékossággal taglalt, hogy mi történik, ha az esetleges szabályozás az amerikai modellek megjelenését akár csak egy hónappal lelassítja. Mert az bizony Kínának kedvezne.
Ezért valójában az adatközpontok gyorsabb építését sürgette, a környezetükben élő közösségek támogatására pedig külön Meta-alapot ígért.
A szuperintelligencia, vagy AGI vagy hívjuk, ahogy akarjuk, jó eséllyel nagyobb paradigmaváltás lesz a társadalmunkban, mint amilyen a számítógép, a telefon vagy akár az internet megjelenése volt. Ráadásul sokkal veszélyesebb is.
Szóval, amikor a legnagyobb közösségi médiák tulajdonosa - aki a növekedés oltárán az összes felhasználóját bizonyítottan hajlandó feláldozni az algoritmusoknak - azt mondja, hogy a megfontolt, biztonságos előhaladás helyett rohanni kell előre, akkor azért ezt talán érdemes egy csipetnyi sóval kezelni.
Az adatainkkal vidám csencselő Zuckerberg ugyanis még a kamerás szemüvegét sem tudta úgy összerakni, hogy az ne okozzon adatvédelmi krízist és általános bizalmatlanságot a Meta szemüveget hordó embertársainkkal szemben.
Az az ember, aki milliárdokat és - nagyjából minden zsetonját - felrakta a mesterséges intelligenciára sosem lehet objektív a technológiával kapcsolatban, de a morális eredményjelző alapján ettől függetlenül is azt mondanám a gyerekemnek, hogy ne fogadjon el "rendkívül fejlett személyes AI-ügynököt" az idegen bácsitól.
Ennek megfelelően Zuckerberg írása nem foglalkozik részletesen a munkahelyek megszűnésével, az autonóm fegyverekkel vagy éppen az állami megfigyeléssel, de annyit azért megjegyzett, hogy "egyes vállalatok kevesebb emberrel működhetnek" majd, amihez bizony nehéz lesz alkalmazkodni, de szerinte az AI közben új gazdasági lehetőségeket teremt, a személyes ügynökök pedig segíthetnek az új készségek elsajátításában.
Arra véletlenül nem tért ki, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik a frusztráló jelen és a disztópikus jövő közötti átmeneti időszakban átesnek a lyukakon. Ez a legnagyobb baj ezekkel a nagy, egyoldalú kinyilatkoztatásokkal. Könnyű rámutatni a mesterséges intelligencia előnyeire, sőt, még könnyebb pozitív képet festeni egy gondolkodó AI-ról, aki leveszi az ember válláról az agyzsibbasztó adminisztrációt, de egy olyan technológiát, ami alapjaiban változtathatja meg a társadalmunkat, egyszerűen nem lehet árnyalatok nélkül vizsgálni.
Zuckerberg manifesztója a felszínen a csodálatos AI-jövőről szól, de valójában inkább egy céges érdekeket szolgáló propagandaanyag. A Meta megmutatta, hogy milyen jövőt szeretne felépíteni, biztosított minket róla, hogy nagyon szeretne az alapja lenni, de az is kiderült, hogy az ezzel járó felelősségből nem kér. A legutóbbi világmegváltó terve nagyon kellemetlen volt.
