Az már köztudott, hogy az AI vállalatok semmilyen adatvédelmi és szerzői jogra nincsenek tekintettel, ha a modelljeik tanításáról van szó. A valódi kihívás abban rejlik, hogy a jogsértett személyek és vállalatok le tudják-e zárni azokat a jogi kiskapukat, amin keresztül ezek a cégek megússzák a felelősséget a jogellenes gyakorlataikért.
Most újabb pert indítottak a Suno és az Anthropic ellen, amiért a két vállalat jogvédett zenei és szöveges anyaggal tanította be a modelljeit. A megvédeni kívánt előadók között olyan neveket találhatunk, mint Madonna vagy éppen Johnny Cash.
A keresetet ezúttal egy független zenei jogi képviselő cég, a Reservoir Media Management nyújtotta be október 21-én. A Suno ellen indított perben 1050 jogvédett zene jogtalan felhasználásával vádolják a céget, és 186,4 millió dolláros kártérítést követelnek. A listán több híresebb mű is megfordul, mint például Johnny Cash Ring of Fire-je és Madonna Papa Don't Preach-e.
Az Anthropic ellen 853 dalt nevezett meg az RMM, amik között az Evanescence Bring Me to Life-ja is érintett, valamint Mitchell Big Yellow Taxi-ja. Az Anthropic esetében elsősorban a dalszövegek eltulajdonítását emelte ki a cég, és 151,4 milliós kártérítést követelnek a Claude-ot fejlesztő vállalattól.
Egy 2024-es perben a Suno már elismerte, hogy "lényegében minden elfogadható minőségű zenei fájlt, ami elérhető a nyílt interneten keresztül" felhasználtak az AI-juk fejlesztéséhez. 2026 nyarán kézzelfogható bizonyítékot is kaptunk erről az állításról, amikor sikeresen feltörték a Suno forráskódját, és kiderült, hogy a modell valóban mindent lemásolt, amihez hozzá tudott férni.
A nyári felfedezés alapján a zene generálásával foglalkozó AI-modellek az alábbi forrásokhoz nyúltak: YouTube Music, Deezer és Genius, ezen felül a Pond5, a Jamendo, a Freesound stock zenekönyvtárai, az International Music Score Library Project keretein belül elérhető zenei anyagok és az RSS feedeken elérhető podcastek. Ezeknek az adatbázisát mind megette az AI, az adatokat pedig visszanyomozható formában tárolta el.
A visszafejthető zenei forrásfájlok ténye azért is fontos, mert 2026 elejéig az AI cégek azzal védekeztek, hogy a technológiájuk transzformatív, tehát az AI nem tárolja el a forrásanyagokat, amikből tanult. A feltörés során ezek mégis előkerültek, mi több, ha egy AI-modellt megkérünk arra, hogy írja meg a Bring Me to Life-ot, vagy Tolsztoj Háború és békéjét, akár 80%-os pontossággal újragenerálhatja a referenciaművet.
Sajnos a szöveges forrásanyagokról még nem született ennyire konkrét adatbázis. Egyedül az nyilvánvaló, hogy az AI-fejlesztő cégek nem ismernek határokat, ha az adatok megszerzéséről van szó. Így, amíg a Sunónak borúsabbak az esélyei az ellene indult perben, az Anthropic még visszaélhet a jogi kiskapukkal.
Ettől függetlenül az Anthropic védelmének is össze kell szednie magát, mivel az RMM azt is megnevezte, mit használt az AI cég a szöveges anyagok megszerzéséhez: keresetük szerint a Newspaper nevű szövegkinyerő eszközzel távolították el a jogvédelmi záradékot a szövegekről, a dalszövegeket pedig a Common Crawl nevű crawler bot segítségével gyűjtötték össze, ami olyan licencelt dalszövegmegosztó oldalakról szerez be adatokat, mint a Musixmatch vagy a LyricFind.
A Claude-ot fejlesztő cég a Billboardnak tett nyilatkozatában természetesen tagadta a vádakat, és kiemelte, hogy "alaposan meg fogják védeni magukat" az RMM-mel szemben. A legutóbbi, nagyobb lélegzetvételű keresetben a sikeres védelem helyett egy rekord összegű, peren kívüli megállapodást sikerült elérniük: másfél milliárd dolláros kártérítést kellett fizetniük több szerzőnek és kiadónak, amiért illetéktelen módon jutottak a tréninghez felhasznált könyvekhez.
Forrás: Cnet
