Az Atlantic alig pár hete tette közzé az AI Watchdogot, amivel bármely publikáló művész rákereshet a saját nevére, a Watchdog pedig kilistázza, melyik AI-rendszer mely műveit scrapelte az LLM modellek fellendülése óta. A kereső elkeserítő eredményeket hozott le, a híre gyorsan terjedt az alkotók között, és hamar kiderült, hogy az AI-jal válogatás nélkül ellopatnak mindent, amihez a fejlesztőcégek hozzáférhetnek. Az jogfosztott művészek elkeseredés helyett a visszavágást választották, és több jogi szakember segítségével csoportos pert indítottak az AI cégek ellen.
A bíróságok malmai lassan őrölnek. Míg az AI felbukkanása körül elindult szerzői jogi és adatvédelmi perek némelyikének még ma sem látjuk a végét, az LLM rendszerek addig fejlődtek és terjedtek, hogy mára globális biztonsági kockázatnak számítanak. A szerzői jogvédelem még az AI nélküli interneten történő jogsértések ellen sem tud elégséges védelmet biztosítani, a jelek szerint azonban mégsem reménytelen a küzdelem. Míg egyik fronton biztató fejlemények születnek a művészek által indított csoportos pereken, az AI népszerűsége is egyre csökken. Erről fejtem ki most a gondolataimat a The Verge július végén megjelent cikke alapján.
A szerzői jog célja, hogy az alkotó kizárólagos tulajdonjoggal rendelkezzen az alkotása felett, úgy, ahogy egy iparosmester is kizárólagosan rendelkezik az elkészített termékéről. Épp ezért meggondolatlanság a plágium relativizálásával és a szabad felhasználás jogával felmenteni az AI-cégeket a tetteik alól, mert egy scrapelt alkotás szellemi tulajdonosa nem tudja eldönteni, az AI hogyan fogja újrahasznosítani a munkáját.
Ugyanebben a szellemiségben indított pert több neves alkotó is már 2023-ban a Midjourney és a Stable Diffusion felbukkanásának idején, és ezért próbáltak többek között Sam Altmantől egyenes választ kapni arról, hogy az OpenAI mégis mivel tréningezi a modelljeit. Az évek során több kereset indult az OpenAI, az Anthropic, a Meta és a Google ellen is, és szinte minden héten új információk kerülnek nyilvánosságra arról, hogy ezek a cégek milyen központosított módszerekkel próbálnak minél több szellemi terméket minél gyorsabban megetetni a rendszereikkel. Habár ezek a hírek elkeserítőek, bőséges muníciót adnak a művészeket képviselő ügyvédek kezébe, mert
hétről hétre egyre világosabbá válik, hogy a szóban forgó cégek nem a szabad felhasználáshoz való jogaikat érvényesítik, hanem több millió alkotónak okoznak szándékos és súlyos károkat.
Ahogy Sarah Andersen, a Sarah's Scribbles alkotója írta meg 2022-ben a New York Times Magazinnak:
"A művészet egy mélyen személyes dolog, az AI pedig kitörölte belőle az emberséget, majd egy teljes életművet alacsonyított le egy algoritmussá."
Az életművet pedig a szó legszorosabb értelmében kell itt értelmezni, mert egy kreatív alkotás mögött hosszú életút áll. Nemcsak a mű megteremtésével aktívan eltöltött időt kell figyelembe venni, hanem az alkotóművész múltját is: a munkáját inspiráló műveket és életeseményeket, amiket aztán hosszas tanulás árán, elvetett és újrakezdett projektek tömkelegén át, önálló művészeti alkotássá dolgoztak fel. A publikálást megelőző évek valójában fizetetlen munkaórák, amelyeknek értéke soha nem térül meg anyagilag. A saját alkotói stílus, ami ezekben az években kristályosodik ki egy konzisztens arculattá, ha úgy tetszik, márkajelzéssé válik, ami megjelenik a művész minden következő szellemi tulajdonában. A jogalkotók, ügyvédek, bírók és a techvállalatok azonban nem ismerik el a kreatív emberek szakmai identitását és a művészeti tevékenység munkajellegét - itt jelenik meg az a társadalmi szakadék, ami miatt három év jogfosztása mehetett végbe zavartalanul.
Mintha a boltod teljes kínálatát osztogatnák el ingyen
A Google zenebotja, a Lyria AI ellen pert indító svéd zenész, Sam Kogon gyönyörűen tapintott rá a lényegre:
"Elértéktelenítik a munkánkat. Ingyen szórják szét másoknak. Ez jogfosztottá, megfosztottá tesz egy csomó zenészt."
- nyilatkozta a per kapcsán.
Kogon ügye azért is érdekes, mert a keresetében azzal támadja a Google-t, hogy a cég a saját felhasználási feltételeit szegi meg, ami egyedülálló a több tucat jogvédelmi per között. A Google természetesen tagadja a vádakat, mert szerinte a YouTube felhasználási feltételeibe belefér a Lyria AI tréningezése. Kogon viszont felhívta a figyelmet arra, hogy az óriáscég több AI-ban érdekelt versenytársához hasonlóan, folyamatosan átírja a feltételeit, hogy az minél jobban megfeleljen az érdekeinek.
Ennek a gyakorlatnak a leglátványosabb példája az Adobe volt, amely 2024 februárjában csendben módosította a feltételeit, de a felhasználókat csak négy hónappal később, júniusban értesítette, pedig a változás az Adobe szoftverek segítségével elkészített munkák feletti rendelkezési jogot módosította, olyan formában, hogy az Adobe társtulajdonosa legyen a műveknek. Ezt hamar visszavonta, és minden arra irányuló vádat tagadott, hogy a módosítás AI-tréning érdekében történt volna, más indokot azonban nehéz elképzelni, amikor nem sokkal az új policy után adta ki az Adobe Stock AI funkcióját.
A Google bűne azonban az Adobe-énál is súlyosabb. Míg az Adobe-nak több versenytársa is létezik, addig egy feltörekvő alkotó nem kerülheti meg a Google platformok használatát, ha a hivatásából akar megélni.
Richard Kadrey felperes vezetésével több alkotó is ugyanennek a kiszolgáltatottságnak a jegyében perelte a Metát, ami az ő könyveik kalózpéldányaival tréningezte a Llama AI-t.
Keresetükben leírták, hogy habár az AI generált alkotások jó eséllyel nem hagynak olyan mély nyomot a világban, mint Agatha Christie, az AI-könyvek miatt lehet, hogy pont a következő Agatha Christie-t lehetetlenítik el attól, hogy láthatóvá váljon a közönség számára - vagy egyáltalán elég könyvet tudjon eladni ahhoz, hogy még többet írhasson.
Ezekről a feltételezett anyagi károkról azonban nem tudtak elég meggyőző bizonyítékkal előállni. Ehhez valószínűleg azoknak a művészeknek és kézműveseknek kellene felszólalniuk, akiknek az AI óta másodállást kellett vállalniuk, mert kevesebb megbízást vagy megrendelést kaptak. A kalózkodással összeszedett művek scrape-elése azonban erős muníció Kadrey-nek és csapatának, elvégre több bizonyítékot is fel tudnak mutatni arról, hogy a Meta torrentezés útján szerezte be a könyveiket.
Új jogi kategóriára van szükség
Ugyanez a tény döntötte el a Bartz vs. Anthropic pert, amelyben a kalózpéldányokkal tréningezett Claude miatt, a letöltött e-bookok törlésének elrendelésén túl, 1,5 milliárd dolláros kártérítést szabtak ki az LLM cégre. Ilyen magas összeget még nem határoztak meg jogvédelmi per esetében, a bíró döntése azonban itt is vegyes szájízt hagyott a felperesekben: William Alsup bíró a használt piacon felvásárolt könyvek scrapelését szabad felhasználásnak tekintette, így Bartzék csak részleges győzelmet tudtak elérni. Ez is mutatja, hogy a jelenlegi szerzői jog nem elég erős egy digitalizált világban.
Véleményem szerint új jogi kategóriára van szükség, ami figyelembe veszi, hogy a transzformatív digitális algoritmusok működését nem lehet keretbe szorítani. Ezekkel szemben egy alkotó nem tudja a jogait érvényesíteni, így szigorúbb jogi védelem illeti őt.
A felemás siker ellenére a felperes művészek optimisták a jövőt illetően, mert úgy látják, hogy egyre idegesebbek a techvállalatok képviselői. Van is rá okuk. Míg tavaly ilyenkor a bíróság még elutasította a kereseteket, a művészeket képviselő jogi csapatoknak mostanra sikerült fogást találniuk az alpereseken. Az alkotói szféra példaértékű összefogásának és kitartásának köszönhetően a számtalan szerzői jogi per alatt a bíróságok figyelnek, tanulnak, ezáltal pedig egyre fogékonyabbá válnak a művészek panaszaira. Ennek köszönhetően a szellemi jogorvoslat jövőbeni lehetősége sem kizárható. Tovább segíti a jogi harcot az oknyomozó újságírók munkája, akik a bizonyítékértékű felfedezéseikkel nemcsak a folyamatban levő perekben tudnak támogatást nyújtani, de a párbeszédet is fenntartják az AI veszélyeiről. Ez a párbeszéd pedig egyre AI-kritikusabb hangot vált ki közvéleményből.
A megfelelő tájékoztatás hiánya miatt a hazánkat lassabban éri el ez a szemléletváltás, a külföldi közösségi médiában azonban egyértelműen elutasítanak a felhasználók minden AI-jal generáltatott utánzatot. Mindeközben az LLM cégek ontják magukból a pénzt, hogy egy olyan világot teremthessenek meg, amelyben az AI elkerülhetetlen, de a felhasználók a vártnál lassabb tempóban kapnak rá a termékre.
Feltörekvő íróként, egy tizenhat éve készülő életmű szellemi tulajdonosaként én is szeretnék bizakodni. A folyamatosan felbukkanó újabb hírek a felvásárolt és megsemmisített könyvekről, több terabájtnyi adatbázisokról kétségbeejtőek, de remélem, hogy ez lesz az a bizonyítékhalmaz, amivel az AI nemcsak nemzetbiztonsági, környezetvédelmi és adatvédelmi érdekekből, de a szerzői jogokra való tekintettel is szigorú korlátozások elébe nézhet a közeljövőben.
