Attól még, hogy a PlayStation és társai egyre inkább a digitális média felé fordulnak, még nem jelenti azt, hogy nekünk meg kell szabadulnunk a gyűjteményünktől. A számítógépeink még mindig tudják fogadni a lemezeket, bár érdemes lesz felkészülni arra, ha ősrégi játékokat akarnánk lefuttatni a porosodó CD-kről.
Először is persze kelleni fog egy lemezmeghajtó. Ezeket ugyan már nem adják hozzá a gépekhez és a laptopokban is egyre ritkábban fordulnak elő, de egy vállalhatóbb PC üzletben még jó eséllyel találunk külső USB-s DVD-RW olvasókat, melyek szinte minden koronggal megbirkóznak majd.
Ha már ott vagyunk, hogy megvan az olvasó, és bedobtuk a lemezt, akkor érdemes lesz arról egy mentést is készítenünk. Akármennyire tartósak a CD-k, idővel elkallódhatnak vagy meghibásodhatnak és egy olyan eszköztárral, mint az InfraRecorder vagy az ImgBurn relatíve könnyedén tudunk róluk ISO vagy BIN/CUE formátumban virtuális másolatot készíteni. A folyamat során arra érdemes figyelni, hogy minél lassabban készüljön az a mentés, és elkerüljük így az esetleges olvasási hibákat.
Futtatni a CD-ről érkezett játékokat néha csak egy kattintás, néha kicsit több. Ha az adott szoftver alapvető falakba ütközik, akkor a .exe fájl Tulajdonságok részébe ellátogatva beállíthatunk Windows 95 vagy XP kompatibilitást. Ez jó eséllyel átlendíti a programot a legtöbb akadályon, de ha ez sem elég, és grafikai hibák vagy más problémák merülnek fel, akkor a dgVoodoo2 segíthet a Gilde vagy a DX 1-7-es grafikai parancsokat DX 11-es és DX 12-es lehívásokká konvertálni. A másik megoldás a ScummVM, ami felülírja az eredeti fájlokat, és egy modern futtatási környezetet teremt a játékhoz.
Ha minden kötél szakad, akkor jöhet egy Virtual Machine, ami egy homokozóba zárva teszi lehetővé bármilyen operációs rendszer futtatását. Így összerakhatunk egy olyan környezetet régi klasszikusunknak, amiben az kényelmesen érzi magát az alapvető felhasználói környezetünk kockáztatása nélkül. Retro címekhez a VMware Workstation vagy 86Box lesznek a legjobb opcióink.
