Donald Trump aláírta új űrpolitikai rendeletét, amely egyértelmű célokat jelöl ki a NASA és az amerikai űripar számára a következő évekre. Az Ensuring American Space Superiority című dokumentum szerint az Egyesült Államok 2028-ig visszaküldené az űrhajósokat a Holdra az Artemis program keretében, majd 2030-ra egy állandó holdi jelenlét alapjait is megteremtené.
A rendelet aláírására néhány órával azután került sor, hogy Jared Isaacmant hivatalosan is beiktatták a NASA új vezetőjeként. Az elnöki elvárások szerint Isaacmannak 90 napon belül részletes tervet kell benyújtania arról, miként tartható a 2028-as határidő, beleértve az emberes holdkomp és a felszíni űrruhák fejlesztésének felgyorsítását is. A dokumentum nem zárja ki, hogy az úgynevezett holdi "előőrs" akár a felszínen, akár a Hold körüli pályán valósuljon meg, a megfogalmazás szándékosan nyitva hagyja ezt a kérdést.
Az egyik legérdekesebb elem, hogy az amerikai kormány nukleáris reaktorok telepítését is tervezi a Holdon és Hold körüli pályán. A cél egy olyan felszíni reaktor, amely 2030-ra már indításra kész állapotban lenne, ami arra utal, hogy hosszabb távon is komoly holdi infrastruktúrával számolnak. Emellett hangsúlyos szerepet kap a magánszektor bevonása, különösen az indítások és az űreszköz-fejlesztések terén, miközben a hagyományos, költségalapú állami szerződések háttérbe szorulnának.
A dokumentum ugyanakkor feltűnően keveset foglalkozik a Mars-küldetések kérdésével. A vörös bolygó csak távoli, hosszú távú célként jelenik meg, konkrét menetrend vagy vállalás nélkül. A háttérben állítólag az a felismerés húzódik meg, hogy Trump második ciklusa alatt nem lenne reális emberes Mars-expedíciót végrehajtani, így a politikai fókusz egyértelműen a Holdra került.
Az új irányvonal része az is, hogy az Egyesült Államok 2030 körül lezárná a Nemzetközi Űrállomás korszakát, és kereskedelmi űrállomásokkal váltaná ki azt. Ez komoly kockázatokat rejt, mivel ezek a projektek jelenleg még fejlesztési fázisban vannak. A rendelet emellett megszünteti a Nemzeti Űrtanácsot is, amely korábban az űrpolitika koordinációjáért felelt.
Összességében Trump döntései egy erősen Hold-központú, üzleti szemléletű űrprogramot vetítenek előre, amely látványos célokat tűz ki, de komoly szervezési és technológiai kihívásokat is magában hordoz. Jared Isaacman előtt most az a feladat áll, hogy a politikai ígéreteket működőképes programokká alakítsa, miközben a NASA egyszerre küzd költségvetési bizonytalanságokkal és egyre élesebb nemzetközi versennyel.
